TUDOM NÉHA NYUGTALAN AZ ÁLMOD

Tudom néha
Nyugtalan az álmod.
Mikor a Te
Kisírt szemed látom.

Nem felejted
El a boldogságot,
Pedig a sors,
Sokszor becsapott.

Aki szeret
Meg kell azt becsülni.
Hiába futsz
Ábrándok után.

Új csalódás
Meggyötri a lelked.
S jó lenne a
Régi boldogság.

Mit remélsz az
Életedtől aztán,
Amikor már
Senki sem vár Rád.

Hogyha elmész
A szerencséd mellett,
Magányos lesz
Majd a Te szíved.

Ráfizetsz az
Ábrándokra egyszer.
Kit elhagytál
El kell feledned.

Ki szeretett
Nem ölel már Téged,
S nem vall neked
Többé szerelmet!

Makó, 2001. 07. 23.