ÉLETSZÜKSÉGLET

Egész életemet kisebb megszakításokkal Makón éltem le. Felnőttként visszaemlékezem a város ötven évvel ezelőtti arculatára, az akkori idők roskatag házaira, melyek a régi főteret jelentették a makóiaknak, és a ritkán az ide látogató idegeneknek.
Ebben a kis alföldi városban valamikor közel negyvenezer ember élt, nyugalomban és békességben. A város utcáin gyalogosok, kerékpárosok, lovas kocsik közlekedtek, és időnként megcsodálhattak a járókelők egy-egy idetévedt személy vagy teherautót. A buszpályaudvar a Korona Szálló előtti parkolóban volt. Naponta kétszer érkezett ide egy-egy járat. Ezt az aránylag kicsi teret megosztották a helyi konflisokkal, akik naphosszat várakoztak utasokra.
A város utolsó konflisa Kecskeméti Ferenc volt, aki zárt fiákerban szállította utasait, védve őket az időjárás viszontagságától. A konflisokat Bálint Sándor és Kardos István taxisok váltották fel.
Az utazó embereknek mindig nagy gondot okoz a toalettek hiánya. Mikor megérkeznek valahová, az első teendőjük közé tartozik (a hosszú utazás után) a toalettek felkutatása.
A régi Makó belvárosában volt nyilvános WC a Petőfi Parkban, a mai Sportcsarnok előtti téren, a Deák Ferenc utca elején a kenyérbolt előtti téren, és a mai Önkormányzat kocsibejárója mellett.(akkor Megyeház volt. 1730-tól 1950-ig Csanád –Arad -Torontál megye székhelye volt Makó)
Ma már 24 ezerre csökkent a város lakóinak száma. A várost átszelő 43-as úton viszont elviselhetetlenné vált a forgalom, szinte egymást érik a kamionok, teherautók és személykocsik. A város főterén hatalmas emeletes épületek váltották fel az egykori korszerűtlen házakat. Megnőtt az idegenforgalom, rengeteg átutazó fordul meg a város négy nagyáruházában. (Tesco, Spár, Penny, Lidl, vagy, ahogy Makón nevezik Lidi)
Ahogy nőtt a forgalom a városban: párhuzamosan elbontották a nyilvános WC-ket. Épült ugyan egy eldugva mindenki elöl a Posta utcában, mely csak a szabadtéri idején üzemel.
Az áruházakat a személykocsival érkezőkön kívül bevásárló buszok is gyakran látogatják. A kisvállalkozókat rettegésben tartó ÁNTSZ szakembereinek is elkerülte a figyelmét az, hogy a vásárlók részére nincs WC. Illetve a Spár áruházhoz tartozik egy nagyon modern WC. épület, mely a nyitástól kezdve zárva van.
A napokban a Lidl áruház parkolójában megszólított egy fiatal csinos német hölgy. Sajnos nem beszélek németül, de mikor a toalettet emlegette többször is megértettem kétségbeesését. Jeleztem, hogy nincs toalett. Erre tovább ostromolt számomra érthetetlen kérdéseivel. Ekkor a makói emberek találékonyságával rámutattam a parkoló, és a szomszéd telek közötti fás, bokros zöldövezetre. Felháborodva nézett rám, de a következő percben már eltűnt a cserjék között, és megismerhette a Lidl Áruház légöblítéses WC-jét, mely a vásárlók rendelkezésére áll.
Percekkel később találkoztunk az áruházban a roskadásig megrakott polcok között. Rám mosolygott, majd tovább kutatott az árukészletben. Mosolyában a megkönnyebbülés talán a megvetés látszott, mely úgy érzem nem nekem szólt, hanem a Lidl Áruháznak, Makó városának, netán Magyarországnak. Lehet, hogy az Uniós besorolásnál balkáni könnyítést kaptunk.
Javasolnám az ÁNTSZ szakembereinek, hogy rendeljék el az áruházak részére azt, hogy jól látható helyeken ásólapátokat helyezzenek el higiéniai okok miatt. Így nem fordulhatna elő olyan eset, hogy egy figyelmetlen turista egyugyanazon rakásba kétszer is belelépjen.
Nincs szándékomban senkit sem megbántani, de úgy érzem a nagy haszon megszerzése mellett, megérdemelnének a vásárlók ilyen szolgáltatást is díjtalanul. Ennyi figyelmességgel tartozni kellene azoknak, akik a létet jelentik számukra!

Makó, 2011. 08. 12.