ÁRNYÉKOS UTON JÁRTAM ÉN

Árnyékos úton jártam én,
Világ életemben,
Kevés boldogságot kaptam,
Azt is elfeledtem.

De amikor rád találtam,
Megfogadtam végre,
Kalandozásoknak most már,
Mind örökre vége.

Rabja lettem két szemednek,
De ezt sosem bánom,
Mikor nem vagyok Tenálad,
Hozzád vissza- vágyom.

Tavasz ébred a szívemben,
Ha Rád emlékezem,
Te vagy nékem a mindenem,
És egy nagy szerelmem,

Hogyha sír a lelked néha,
Nekem bánatom van,
Vígasztalom a szívedet,
Fájó gondjaidban.

Mosolyt varázsolok arcodra,
S elűzöm rossz kedved,
Felszárítom könnyeidet,
Így vallok szerelmet.

Makó, 1999. 01. 10.