ÁLOMBAN ÉS ÉBREN

Tegnap éjjel azt álmodtam,
Veled nagyon boldog voltam.
Reggel mikor felébredem,
Magamtól én azt kérdeztem.

Ha álmomban boldog vagyok,
Miért az nem maradhatok?
Hiba bennem az nem lehet,
Tenálad van a felelet.

Ébren álmodjál Te velem,
Neve legyen a szerelem.
Két ember, ha úgy akarja,
Minden jóra fordulhatna.

Mire vársz még, ezt nem értem,
Mért nem teszed szebbé éltem?
Gondoltál-e arra vala,
Kettesben milyen jó volna.

Vagy Te másról ábrándozol,
Szíved foglalt, – várakozol?
Kérdést, kérdés követ sorban,
Az igazság vajon hol van?

Kérdezni én oly jól tudok,
Jól válaszolj,- meg nem bánod.
Változtatok életemen,
Nappal alszom, hogy jobb legyen.

Ha én éjjel álmodozom,
Nappal el van rontva napom.
De ha nappal is álmodom,
Megtalálom boldogságom.

Ily egyszerű volna tehát,
Kövesd Te is a jó példát.
Éjjel, nappal rólam álmodj,
Megtalálod boldogságod!

Makó, 2001. 11. 12.