BADACSONYI BORPINCÉBEN

Badacsonyi borpincében,
Nem tudtam én a lábamra állni.
Próbálgattam, de hiába,
Nem sikerült ott egyedül járni.

Lábamba állt a kéknyelű,
A fejem is szédült a jó bortól.
Ketten vezettek ki onnan,
Úgy tudtam megválni a hordótól.

Badacsonyi borpincébe,
Azóta is mindig visszavágyom.
A hordó lett ott énnekem,
Mindörökre a legjobb barátom.

A lopót, ha belemártom,
Tátott szájjal elnyeli azt csendben.
A hasában a jó borral,
Minden este elvarázsol engem.

Makó, 2003. 10. 15.