BEKUKUCSKÁLT A HOLDVILÁG

Bekukucskált a holdvilág
Csendes kisszobámba.
Kérdőn nézett le rám,
Mért vagyok én egymagamba’.

Nem feleltem, mert nem tudtam,
Nincs is arra válasz.
Élj vidáman, ne szomorkodj,
Hogyha magad maradsz.

Bujdosik a holdvilág is
Néha a felhőkben.
Elbujdostál régen,
Messze vagy már éntőlem.

Érzéseid elől soha,
Menekülni nem tudsz.
Kínzó érzés gyötrelmétől,
Soha már el nem futsz!

Makó, 1999. 10. 13.