ELBORUL AZ ÉG

Elborul az ég,
Hogyha felhő jön.
Szomorú a rét,
Mikor tél köszönt.

A viharos szél
Az mindent elsöpör.
Egy nyári zápor
Néha vízözön.

Boldogtalan az,
Ki egyedül él,
De az élettől
Oly sokat remél.

Mint a tavaszi szél
Langyos melegét,
Gondolatban
Úgy öleli kedvesét.

Várja, hogy őrá is
Boldogság köszönt.
Egyszer majd rátalál
És hozzá eljön.

A viharos szél is
Mindig megnyugszik.
Minden rossz után,
Jó következik.

Kiderül az ég,
A felhő tovaszáll.
Egyszer mindenki
A párjára talál!

Makó, 2001. 12. 09.