ELINDULT ANNÁCSKA

Elindult Annácska
És tipegve jár,
Csetlik, botlik, esik,
De mindig feláll.

Mosolygós arcával
Boldog, hogyha megy,
Ha fenékre tottyan
Könnye megered.

Nyújtja a kis kezét
Segítségre vár.
Szaladni fog biztos,
/Ha/ elmúlik a nyár.

Neki még minden új,
Ami áll és mozog,
Ezért csodálkozva
Ő, körbe forog.

Kezével megfogja,
Amit csak elér,
Ismerkedik vele
Semmitől sem fél

Jobbra és balra néz,
Mindent megfigyel,
Lépked és meg-megáll,
Dúdol, énekel.

Ami eszébe jut,
Azt mondogatja,
Anya, apa, mama,
Tata sorolja.

Brúnó még csak, vau,
A cica már cica,
A szavakat lassan
Elsajátítja.

Egyszerre tanul Ő
Járni, beszélni,
De nehéz is lehet
Picinek lenni.

Elindult Annácska
A hosszú útra,
Hogy mi vár ott rá,
Azt még nem tudja.

Makó, 2004. 06. 22.