GONDOLATOK: EZ IS – AZ IS

Együtt voltunk újra és szerettük egymást,
Boldogság költözött ismét, ekkor hozzánk.
Átölelve ültünk és hallgattunk nagyot,
A csendet megtörte, mikor a gyomrod korgott.
Zord hideg tél van most, és máshoz tartozol,
De szíved tavasszal majd, hozzám vándorol.
Jött egy fránya ötlet, hogy nem vagy most enyém,
Lelked tudom enyém /de a/ tested is szeretném.
Én várok Rád mindig, időm pedig kevés,
Gondolatban Nálad, úgy érzem nem elég.
Zsarnokságban élni tudom, hogy gyötrelem,
Mikor tudod azt, hogy vár Rád a szerelem.
Hogyan tovább s meddig:- gondolkodom ezen,
Mindegy csak jöjjön már, és végre jó legyen.
Szegény vagyok: – nagy baj, – de van bennem erény,
És a lelkem gazdag s ezt kezedbe tenném.
Örömöt adnék én és sok-sok nevetést,
Hogy feledd mi rossz volt, – minden rossz érzést.
Mért nem akarod, ezt soha nem értem,
Eldobsz Te magadtól, csak ez jutott nékem?
A pénz az egy dolog, mindent megkapsz érte,
Csak boldogságot nem, – azt nem vehetsz véle!
Az öregkor is lehet szép, ha akarod,
De jól válassz és akkor Te is, megkapod.
Ha elmegyünk egymás mellett, – megbánjuk majd mi,
Mikor már késő lesz, – jó volna szeretni!

Makó, 1999. 06. 18.