HIT, REMÉNY, SZERETET

Csend borul a tájra,
Alszik már a város,
Csak a Hold világít,
Miránk ő vigyáz most.

Benéz az ablakon,
Néma alázattal,
Meglesi álmunkat,
S útján tovább nyargal.

Az éjjeli nagy csendben,
Egymásról álmodunk,
Boldog szebb jövőről,
Arról ábrándozunk.

Mikor a Nap felkel,
Álmunk valóság lesz,
Ilyen kevés elég,
Egy nagy szerelemhez.

Ámor a nyilával,
Nálunk célba talált,
Megállt a nagy óra,
Miránk oly sokat várt.

Beteljesült álom,
Elsiratott órák,
Elpazarolt évek,
Megkésett valóság.

Megkésett valóság,
Visszakapott évek,
Miénk lett most újra:
Hit, remény, szeretet!

2003. 05. 16.