KÁR, HOGY VÉGET ÉRT A SZERELEM

Kár, hogy véget ért a szerelem.
Kár, hogy elmúlik a nyár.
Kár, hogy nem jön vissza sohasem.
Kár, hogy búcsúzni, muszáj.

Volt idő, amikor szerettél.
Ránk mosolygott rég a nyár.
Elfeledni azt sosem lehet,
De az idő tovaszáll.

Hol van már a régi nyár,
Hol az ifjúság?
Mért kell mindig búcsúzni,
Ha az időnk lejár?

A holnap tegnappá változik,
Az idő sohasem vár.
Körbejár az óramutató,
Így rohan el minden nyár.

Az emlék megmarad
Fáj, hogy elhagytál.
Elfeledted Te már rég,
Hogy boldog voltál.

Kár, hogy véget ért a szerelem.
Kár, hogy elmúlt rég a nyár.
Kár, hogy az ifjúság messze már.
Kár, hogy az időnk lejárt.

Makó, 2001. 02. 13.