RÉG ELFELEJTETT BOLDOGSÁG

Rég elfelejtett boldogság.
Rég megfakult varázs.
Nem maradt nékem semmi más,
Csak gondolni Rád, mindig csak Reád.

Hol van már az a szép idő?
Hol az a forró nyár?
Rég megfakult már, minden más.
Rég elfeledtük már, hová tűnt a nyár.

Volt, amikor még bíztam én.
Volt, amikor úgy fájt.
Volt, amikor még vártam Rád.
Volt, de már nincs tovább.

Mért múlt el rég az álmodás?
Mért múlt el rég a nyár?
Mért szűnt meg régen a varázs?
Ki érti ezt ma már, hol a boldogság?

Volt, és már nincs tovább,
De mégis fáj.
Nem múlik a varázs,
Gondolok Rád.

Álmaimban gyakran felkereslek én,
Az álmok tengerén.
Téged elfeledni oly nehéz,
Mert szeretlek én.

Nincs elfelejtett boldogság.
Nincs megfakult varázs.
Megmaradt nékem az álmodás
És gondolni Rád, álmodni tovább!

Makó, 2001. 09. 16.