RÓLAD ÁLMODOZOM MINDIG ÉN

Rólad álmodozom
Mindig én,
Úgy, mint egykor rég.
Te vagy nekem
A remény s a fény.
Ez maga a szenvedély,
És nagyon várom,
Hogy jöjjön majd az éj.

Hold ragyog le rám
Minden éjszakán,
S azt álmodom én,
Hogy Te jössz felém.
De ha reggel jön,
Az álom elköszön,
S eltűnik
Az álomkép.

Úgy várom, hogy
Jöjjön az éjszaka,
S ragyogjon ránk
A holdas éj.
Álmomban hozzám
Majd eljössz újra,
S boldogságot hoz,
Majd a csendes éj.

Rólad álmodozom
Mindig én.
Úgy, mint egykor rég,
Te vagy nekem
A remény s a fény,
Ez maga a szenvedély,
És alig várom, hogy
Nálam itt legyél.

Makó, 2001. 10. 30.