TALÁLKOZÁS

A derengő hajnalfényben,
Ahol a harmat megfagyott,
A Nap is ébredni készült,
De sugara szertefoszlott.

Álltam és vártam jöttedet,
S próbáltam kitalálni azt,
Most is szép vagy, úgy, mint régen,
Ahogy emléked megmaradt?

Ritkán látlak, hallom hangod,
S nézhetem a lépteidet,
S csodálhatom a mosolyod,
Szépséged, amint rám nevet.

Az idő lassan araszolt,
Míg számoltam a perceket,
Melyek már óráknak tűntek,
De egyszerre csak megrekedt.

Mint üstökös úgy érkeztél,
Körülötted fény derengett,
S kerestem a szép szavakat,
De ajkam némán remegett.

Szebb voltál ott, mint valaha,
Mi emlékezetemben élt,
Néztelek álomittasan,
Míg gondolatom célba ért.

Emlékeztünk a régmúltra,
Mely átölelte alakod,
Gondolatid sokasága,
Mindennek értelmet adott.

Szárnyra kélt az idő ismét,
Téged messzire repített,
Ahogy jöttél, úgy mentél el,
S itt maradt velem emléked!

Makó, 2012-04-10