A SZOMSZÉDOM GALAMBJA

A szomszédom galambjai,
Mindig csak azt nézik,
Hogy az enyémek mit esznek,
Mit adok én nékik.

Én is olyan vagyok, mint a
Szomszédom galambja,
Mindig a szép szomszédasszonyt,
Figyelem vágyódva.

A szépasszony észre sem vesz,
Nagy az én bánatom,
Bánatomban becsuktam én
Az összes galambom.

Ne láthassák galambjai,
Az enyém mit eszik,
A szépasszony én tudom csak,
Nekem miért tetszik.

Hiába zártam be én az
Összes galambomat,
A szomszédom galambjai,
Most meg felém búgnak.

Kiengedem a galambom,
Nem törődöm véle,
Én meg a szépasszonyt lesem,
Epekedve nézve!

Makó, 1998. 09. 17.