MINDEN LÁNY CSAK ADDIG SUTTOG

Siketnéma asszonynál nincs,
Nem is volt, és nem is lehet,
Jobb asszony egy házban.
Ha takaros, nagyon dolgos,
Szorgalmas és ragaszkodó,
Külön áldás volna.

/Az/ ilyen asszonyt,
Nagyon becsüld meg,
Nem hall rosszat,
Sohasem ő felőled.
Akinek ez megadatott,
Felesége nem szólhatott,
Boldogság az élet.

Én is ilyet keresgettem,
De csak beszélőre leltem,
Ez lett az én vesztem.
A kocsmából hazamegyek,
Acsarkodik, nem becézget,
Ily sors jutott nékem.

Ezért mondom, ne házasodj meg,
Csak ha siketnémát
Találsz magadnak.
Boldog Te csak akkor lehetsz,

Ha nem beszél és szeretget,
Nem hall semmit Rólad!

Minden lány csak addig suttog,
Amíg meg nem házasodtok,
És az után vége.
Kinyílik a kicsi szája,
El nem fogy a mondókája,
Nincsen nyugtod néked!

/Ha/ házasodsz hát,
Nagyon gondold meg,
Kit viszel majd a házadhoz örökre.
Ki nem beszél, az nem szólhat,
Aki beszél, mindig nógat,
Ez jusson majd /eszed/be!

Makó, 1998. 09. 09.