SOKAT ÍGÉRT AZ ÉLET NEKEM

Sokat ígért az élet nekem,

De túl keveset adott,

Kegyetlenül közbe szólt,

Mikor látta, hogy boldog vagyok.

A kezdet az mindig sikerült,

De a folytatás az elmaradt,

Mindenki elhagyott, és énnekem

Már csak a remény maradt.

Harcba szálltam én a sorssal,

Reméltem győzni fogok,

Vesztes nem lehet soha,

Akiben egy érző szív dobog.

Elfeledtem, hogy a boldogsághoz,

Nem csak egy, de két érző szív kell,

Az enyém kevés volt, így a harcot,

Csak én veszítetem el!

Veszítettem, de vesztes azért,

Én nem lehetek soha,

Pedig a sors most is csak hozzám volt,

Mint mindig mostoha.

Elhagytál, de a sors énrajtam,

Soha-soha nem kacaghatott,

Győzni csak akkor fog, ha a szívem

Érted többé nem dobog!
Makó, 1998. 09. 07.