AMIKOR A LELKÜNK ZOKOG

Sok-sok embert megtréfált már,
Ez a cudar és hóbortos élet.
Csalódottan búcsúzkodva,
A szerelem sokszor így ér véget.

Akkor érezzük mit vesztünk,
Hogy ki volt az, aki elment tőlünk.
Amikor a lelkünk zokog,
S bánatunkban könnyes lesz a szemünk.

Siratjuk, kit úgy szerettünk,
Elfeledni azt sohasem tudjuk.
Becsapni a hű szívünket,
Próbáljuk, de sehogyan sem bírjuk.

Hazudik a muzsika is,
És a május már semmit sem ígér.
A boldogság, ha elhagyott,
Vissza hozzánk soha többé nem tér.

Makó, 2004 01. 26.