AZ ÚJESZTENDŐ

Együtt ébredt az újesztendő velünk,
Hol vágyak szárnyán messze repültünk.
Az utunk végén odáig jutottunk,
Ahol találkozott mostoha sorsunk.

Mint a párhuzamos a végtelenbe’,
Úgy vált eggyé szerelmünk fergetege.
Új, év köszönt, új tervek és új álmok,
Hoztak nekünk tündöklő boldogságot.

Most már megváltozott, más lett a világ,
Nagyon vártuk s megkaptuk a csodát.
Az óta a nap minden pillanata,
Mintha egy szép tündérmesét mondana.

Fényesebb a Nap, ezüstösebb a Hold,
A csillagmiriád másképpen ragyog.
A horizonton túl a messzeségbe’,
A menny a Földdel ölelkezik össze.

A patak pajkosan fut a folyóba,
És azt a tenger örömmel fogadja.
Felettünk szellők hátán felhő úszik,
S rólunk mond mesét a természet is.

Az erdő fái, a dombok és hegyek,
Mind az ég felé igyekeznek.
S az ég áldását fentről osztogatja,
Isten azt nekünk ajándékba adta.

Makó, 2004. 01. 12.