AZ ÓRA

Az óra egyre csak körbe jár,
Jár, jár, csak jár és miránk nem vár.

Tik-tak, tik-tak, mindig ennyit mond,
Nem törődve azzal van-e gond.
A mutatók egymást zavarják,
S halljuk a másodpercek hangját.

Másodpercekből percek lesznek
Percekből órák kerekednek,
/Az/ órákból napok, évek válnak,
S egyszer vége lesz minden nyárnak.

Az óra egyre csak körbe jár,
S az idő elmúlik és elszáll.
Nem törődve azzal, hogy mi lesz,
Tornyosulnak az évtizedek.

Az éveink gyorsan peregnek,
/A/ fiatalságnak véget vetnek.
S az öregkor kegyetlenül jön,
Meggyötörve, mint a vízözön.

Az óra egyre csak körbe jár,
Méri az időnket s odábbáll.
Tavaszból nyár lesz és őszből tél,
S az életünk egyszer véget ér.

Az óra ketyegve tovább megy,
Mindig új életek kezdődnek.
/Az/ öreg helyére fiatal jön.
Ki sokat élt már az elköszön.

Az óra egyre csak körbe jár,
Nem tudja, hogy kire majd mi vár.
Így van ez jól, hogy nem tudhatjuk,
Helyünket kinek s miért adjuk.

A Föld forog, és az óra jár,
/A/ világ-világ marad s meg nem áll.
Átutazók vagyunk s elmegyünk,
Amíg itt élünk csak remélünk.

Az óra egyre csak körbe jár,
Eszméknek, tanoknak a határ.
Tudós mit alkot, az megmarad,
Az emberiség /így/ sok kincset kap.

Fejlődik a világ és szebb lesz,
Utódainknak ígér, kedvez.
Ha mi bátrak voltunk és mertünk,
Nem volt hiába életünk.

S az óra egyre csak körbe jár,
Jár, jár, csak jár és miránk nem vár.

Makó, 2004. 01. 07.