ELVETTEM EGY CSÚNYA LÁNYT

Elvettem egy csúnyalányt
A falunkba’.
A vagyonát elvittem
A házunkba.

Nem lesz gondom nekem
Most már sohasem.
Mert nem a lányt,
Hanem a pénzt szeretem.

De jó, hogy az éjszaka
Mindig sötét.
Nem láthatom így a csúnya
Menyecskét.

A sötétben minden tehén
Egyforma.
Ez vigasztal engem minden
Éjszaka.

A csúnyalány nem kell soha
Senkinek.
Tudom, hogy a falu ezért
Kinevet.

Nevessenek, mert azt senki
Nem tudja.
Hogy a legszebb lányhoz járok
Titokba’!

Makó, 2003. 09. 16.