MINDIG AZT HAGYTAM EL

Mindig azt hagytam el,
Ki szeretett engem,
Mindig az, hagyott el,
Akit én szerettem!

Próbálgattam százszor,
De mindig hiába,
Egyedül maradtam,
Új kalandra várva.

Egyedül maradtam,
Hajam, hófehér lett,
Lelassult a léptem,
A kaland emlék lett.

Ha most felkeresne,
Akire úgy vágytam,
Nem hagynám el soha,
Százszor megfogadtam.

Százszor megfogadtam,
Nem csalnám meg soha,
Boldog volnék, ha csak,
Mellettem, szuszogna.

Nincs is hűségesebb,
Egy öregembernél,
Ki csak emlékezik,
És a múltjából él!

Makó, 1998. 10. 02.