NEM TUDOM, HOGY MÉRT HAGYTÁL EL?

Nem tudom, hogy mért hagytál el,
Mért mentél el messze tőlem,
Amikor mi boldogságban éltünk?
Azóta úgy fáj a szívem,
Mert az elvesztett szerelem,
Nem jön vissza életünkben nékünk.

Lehet, hogy Te most boldog vagy,
De ne hidd, hogy örökké tart,
Ne hidd, hogy Te feledted a múltat,
Egy szép reggel arra ébredsz,
Kísértenek az emlékek,
És Te is nagyon boldogtalan vagy!

Boldogabb akartál lenni,
Engem gyorsan elfeledni,
De az álmod cserbenhagyott Téged,
Az együtt töltött szép idő,
A szerelmünk, a sok emlék,
Nem hagy nyugton, kísérti életed.

Visszajönnél hozzám, tudom,
Bekopognál az ablakon,
De nem engedi büszkeséged,
Boldogtalan maradsz Te is,
Meggyötörve engemet is,
Nem lesz többé, már egy boldog perced!

Makó, 1998. 10. 05.