RÁKACSINT A NAP A HOLDRA

Rákacsint a Nap a Holdra,
A Hold meg a csillagokra,
Lenézik ők a magasból a világot.
Rákacsintok egy legényre,
Visszakacsint epekedve,
Így vár tőlem örömöt és boldogságot.

Hej, te barna legény,
Nyújtsd ide a csókos szád,
Csókot adok néked,
Úgy simulok majd hozzád.
Nem engedlek többé soha,
Nem kacsinthatsz más lányokra,
A szívemnek mindörökké rabja vagy már.

Ide figyelj, ne légy mafla,
Gondolj most a házasságra,
Nem szabadulsz, nincs menekvés a fogságból.
Fogoly vagy és az is maradsz,
Nincs számodra már más vigasz,
Tanuld meg, hogy nincsen kiút a hálómból.

Hej, te barna legény,
Most tanulsz majd regulát,
Nem látott még soha,
Ily csodát a nagyvilág.
Ne próbálj meg ellenkezni,
A szavamnak nem engedni,
Ne ismerd meg sohasem te a nyújtófát.

Makó, 2006. 04. 12.