SEGÍTSÜNK A SZEGÉNYEKNEK

Segítsünk a szegényeknek,
A kivetett embereknek.
Kiknek sorsa szerencsétlen,
S az életük reménytelen.

A tél hava lepi őket,
S az utcákon dideregnek.
Meleg otthon nem vár rájuk,
Kóbor kutya a sorstársuk.

Éjszakánként utcán hálnak,
S barátokra nem találnak.
Korgó gyomruktól szenvednek,
S fagyhalál pusztítja őket.

Egykor ők is bizakodtak,
S az élettől sokat vártak.
Terv maradt nekik a tervük,
Nem törődik senki velük.

Számuk egyre szaporodik,
Míg a gazdag gyarapodik.
Kik vagyont gyűjtnek s mulatnak,
Gondtalanul koccintgatnak.

Luxusautókkal utaznak,
Nagy sietve száguldoznak.
Koldusbottal jár a szegény,
Van igazság, azt kérdezném?

Választás jön, reménysugár,
A sok szegény urnához áll.
Voksot adnak gazdagokra,
Bizakodva, majd csalódva.

Újak jönnek s uralkodnak,
Kik ígértek, szépet mondtak.
Magára marad a szegény,
Kialszik szemükben a fény.

Munkát vár a dologtalan,
Lakást a sok hajléktalan.
Ígéretben nem volt hiány,
De csak ígért minden kormány.

Nem változik meg a világ,
Hiába várják a csodát.
A szegényt az ág is húzza,
A koldusnak nincs támasza.

Segítsünk a szegényeknek,
A sok éhes nincstelennek.
Kínjukat ne nézzük tétlen,
Adjunk szállást a zord télben.

Meleg ruhát, takarókat
És betevő falatokat.
Balsors lebeg ő felettük,
Emberek ők, ne feledjük!

Makó, 2005. 11. 25.