a zenész, író munkásságának és a makói muzsikusok emlékét őrző oldal
SEGÍTSÜNK A SZEGÉNYEKNEK Segítsünk a szegényeknek,A kivetett embereknek.Kiknek sorsa szerencsétlen,S az életük reménytelen. A tél hava lepi őket,S az utcákon dideregnek.Meleg otthon nem vár rájuk,Kóbor kutya a sorstársuk. Éjszakánként utcán hálnak,S barátokra nem találnak.Korgó gyomruktól szenvednek,S fagyhalál pusztítja őket. Egykor ők is bizakodtak,S az élettől sokat vártak.Terv maradt nekik a tervük,Nem törődik senki velük. Számuk … Olvass tovább
ELMÉLKEDÉS AZ ÖREG KORRÓL Ahogy múlik az idő felettünk és szaporodnak az éveink, rohamosan fogy, azaz idő, ami az öregkor végét jelenti: – az elkerülhetetlen elmúlást.A Földön csak átutazók vagyunk és minden perc, óra és nap, egy- egy állomása csupán az életünknek. Amíg a gyermekkor és az ifjúság sokszor mesébe illő emlékeket nyújt, addig az … Olvass tovább
ANGYALOM, GALAMBOM Angyalom, galambom,Édes szentem úgy várom, (hogy)Páros csókot adjál nékem.Hogyha jön a tavasz,Ha a virág kifakad,A vérem felforr, úgy érzem. Ilyenkor a szerelem, ha utolér,Csókra vágyom, és a szám sok csókot kér.Angyalom, galambom,Gyöngyvirágom, úgy várom, /hogy/Páros csókot adjál nékem. Tubicám, violám,Szívből jövő szép rózsám,Májusban a csók nem drága.Szerelem, szerelem,Ez kellene most nekem,Mert a csóknak … Olvass tovább
NÉZD Nézd az égen a csillagot,A Holdat eltakaró Napot,Reszketést az éjszakában,Vibrálást a holdsugárban. Sugarat hints sötét égre,Büszke Napnak dicső fénye.Világosítsd meg az elmét,Fájó emlékek gyötrelmét. Vedd észre, mit úgy szeretnék,Lelkem kínzó hű szerelmét.Lásd a ködnek fátyolában,Hogy én mindig Hozzád vágytam. Halljad szívem dobbanását,Érzelmeknek sokaságát.Szép szavaknak az értelmét,Mondatoknak jelentését. Állj meg, ha eljön az óra,Boldogságnak mutatója.Ne … Olvass tovább
A BÍBORVÖRÖS ÉG A bíborvörös égen a Nap,A horizonton átlépni készül,Visszatekint utoljára még,Majd eltűnik, s minden elcsendesül. Nyugovóra tér, hogy pihenjen,A Holdnak fenn a helyét átadva,Ki mint az éjszakáknak ura,A csillagok közt jár vándorolva. Alkonyatkor van őrségváltás.Mintha katonásdit játszanánakEgymást váltva így csorba nélkül,Uralkodni közösen is tudnak. Ezt a csodát látja a világ,Mert mindenütt világos van … Olvass tovább
A TÉL Jégvirágokat rajzol mostAz ablakomra a zord tél,S künn szemet gyönyörködtetve,Hull a hó és minden fehér. Füstöt okád a kéményem,A kályhámban a tűz pattog,Sír a vizes fa ropogva,Majd fellobbanva ad lángot. A meleg szobámban ülök,S figyelem a természetet,Két kisveréb egymás mellett,A hidegtől dideregnek. Fázós kezét zsebbe dugva,Nagykabátos ember lépked,Sietős a dolga mostan,Gyermeknek és fehérnépnek … Olvass tovább
ELFELEDTÉL EGYSZER ENGEM Elfeledtél egyszer engem,Másnak adtad szíved.Nem gondoltál akkor arra,/Hogy/ fájni fog Tenéked. Azt hitted az idő szava,Begyógyít majd mindent.Feledteti mindörökre,Azt a nagy szerelmet. Hiába sütött a Nap Rád,Csak árnyékban éltél./Az/ átvirrasztott éjszakákon,Titokban reméltél! Nem múlt el a régi álom,A mi közös álmunk./Az/ első csók mindig kísértett,Mit egymásnak adtunk. Makó, 2005. 02. 03.