ELFELEDTÉL EGYSZER ENGEM

Elfeledtél egyszer engem,
Másnak adtad szíved.
Nem gondoltál akkor arra,
/Hogy/ fájni fog Tenéked.

Azt hitted az idő szava,
Begyógyít majd mindent.
Feledteti mindörökre,
Azt a nagy szerelmet.

Hiába sütött a Nap Rád,
Csak árnyékban éltél.
/Az/ átvirrasztott éjszakákon,
Titokban reméltél!

Nem múlt el a régi álom,
A mi közös álmunk.
/Az/ első csók mindig kísértett,
Mit egymásnak adtunk.

Makó, 2005. 02. 03.