LILA AKÁCOK

Egy sokat mondó cím, mely a magyar filmgyártás nagysikerű filmjét, és annak betétdalát eleveníti fel az idősebb korosztály számára.
A közelmúltban kiadott. Lévai László operett és nótaénekes lemezén is ez a nagy múlttal rendelkező cím állít emléket a kitűnő énekesnek, a jelen és az utókor zeneszerető közönségének örömére.
Lévai László Szeged egyik ünnepelt énekese, aki Dr. Bánfalvi József által szervezet műsoros esteknek állandó elismert művésze.
Ezeken a nótaműsorokon rendszerint együtt tapsolok a mintegy ötszáz fős közönséggel a fellépő művészek rendkívül színvonalas produkciójának, melyet Báder Béla kitűnő cigányzenekara kísér, Kecskés Sándor és Rácz Lajos prímások vezetésével.
A nagysikerű nótaműsorok után mindig elgondolkozom a MÉDIA igazságtalan és népszerűtlen döntésén, mellyel likvidálták az operett és a nóta műfajt a rádiók és tévék többségének műsoraiból.
Bízom benne, hogy vissza fog állni a régi hegemóniája e műfajoknak, és ismét hallgathatjuk majd a „Jó ebédhez szól a nóta” és egyéb nóta és operett műsorokat, melyeket nagyon sokan hiányolnak és várnak. A rádiók hallgatói és a tévék nézői mindent megtesznek ennek érdekében. Ezért az ország egész területén aláírás-gyűjtéseket szerveztek, melyeknek hatására eddig több mint tizenkétezer aláíró fejezte ki felháborodását a MÉDIA döntése miatt.

Egy régi mondás szerint a „Szó elszáll, az írás megmarad”.
Ha ezt a mondást az ének és a zene hullámhosszára is alkalmazzuk, akkor eljutunk oda, amiért leültem e cikk megírásához a nóták mostoha körülményeinek idején.
Nagy meglepetésemre, olyan rendkívüli megtiszteltetés ért, hogy Lévai László elküldte számomra remekművét, a „Lila Akácok” című CD lemezt, mellyel „beköltözött” lakásomba az operettek és örökzöld dallamok szerzőinek kavalkádja: Ábrahám Pál, Eisemann Mihály, Fényes Szabolcs, Lajtai Lajos, László Imre, Jack Yeffen – Lew Pollák Lehár Ferenc, Huszka Jenő, Kacsóh Pongrác, Kálmán Imre, Buday Dénes és Seress Rezső.
A könnyűzene kiválóságainak ez esetben csak, mint szerzőknek jár ki az elismerés. A főszerep Lévai Lászlóé, aki talán élte legjobb teljesítményével ajándékozta meg a zeneszeretők és értők táborát.
Az olvasók most jogosan várnák, hogy életrajzi adatokkal mutassam be e kiváló művészt. Erre úgy gondolom, nem én vagyok a legalkalmasabb, ezért csupán egy pár olyan tulajdonságát említem meg, mely ismeretségünk óta emberi értékét jelenti számomra.
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy több alkalommal zongorakísérőként együtt léptünk fel Lacival, akinek rendkívüli igényesség, elegancia, megbízhatóság, úri tartás és mégis közvetlenség, precíz felkészültség, szerénység, figyelmesség és nem utolsó sorban a közönség és a kollegák megbecsülése a fő erényei.
Lemezét többször végig hallgattam, hogy reális kritikát alkothassak magamnak e rendkívüli művészi kvalitást nyújtó album elbírálásakor.
Engedtessék meg, hogy véleményemmel ne ostromoljam Önöket. Kérem, hogy ki-ki, fedezze fel önmagának az operett és örökzöld dalok énekesét: Lévai Lászlót, a dalok hangszerelőjét és a Szeged Digital Filharmonikusok Zenekarának karmesterét, Nagy Imre Erik urat, /gratulálok a hangszereléshez/ aki zenekarával osztatlan sikerhez segítette a lemez megálmodóját.
Az igényes és kifogástalan felvételek a: Szeged Digital Kotta Hangstúdióban készültek. Hogy mindez létrejöhetett nagy segítséget nyújtottak az önzetlen támogatók: huber,
Bába és Társai Kft és a Bánfi Szikvíz Bt.

Makó, 2008. 08. 05.