MAKÓI VARGA ANNA
(Antal Imréné)
Petőfi Sándor „Az Alföld” című híres költeményében párhuzamot állított a „zordonon Kárpátok, és az Alföld” között. A vers első négy sorában így kiált fel a költő:
„Mit nekem te zordon Kárpátoknak
Fenyvesekkel vadregényes tája?
Tán csodállak, ámde nem szeretlek,
S képzetem hegyvölgyedet nem járja.”A vers befejező négy sorában elénk tárja Petőfi poétikus hitvallását, ragaszkodását az alföldi tájhoz:
„Szép vagy Alföld, legalább nekem szép!
Itt ringatták bölcsőm, itt születtem.
Itt boruljon rám a szemfedél, itt
Domborodjék a sír fölöttem”.Varga Anna is Petőfi Sándor szép Alföldjén született. Akkortájt még az alföldi városokat, falvakat a tanyák sokasága vette körül, melyeket a városok éléstárának neveztek.
Így volt ez a románhatárhoz vezető 43-as főút mellett lévő kis falu, Apátfalva esetében is. A települést körülvevő tanyák egyikén látta meg a napvilágot a kicsi Anna, a család legkisebb gyermekeként. Szülei szorgalmas parasztemberek voltak, akik kora tavasztól késő őszig látástól-vakulásig dolgoztak. Ám, amikor beköszöntött a zord tél, a tanyaszomszédok esténként összejártak, és a finom falatok és a jó bor mellett előkerült a citera, majd népdalokat, magyar nótákat énekeltek. A kicsi Anna előszeretettel hallgatta a felnőttek önfeledt dalolását, és szinte észrevétlenül elsajátította a szebbnél szebb énekeket, nótákat.
Mikor beíratták a falu iskolájába, már az első osztályban felfigyelt a tanítója kedvesen csengő hangjára, és kitűnő hallására. Ennek köszönhette azt, hogy az iskolai ünnepségeken minden alkalommal felléptették egy-egy népdal eléneklésével. Mikor felsőbb osztályokba került Szigeti György néprajz és népzene kutató is felfigyelt tehetségére, és felkereste a szülőket, hogy Anna életútját az énekesi pályára terelje. A szülők hallani sem akartak arról, hogy leányuk énekes legyen és, ahogy édesapja mondta „nem világcsavargónak, hanem tisztességes családanyának szánták gyermeküket”.
Annát az énekléstől viszont nem tiltották el, így a tanulmányainak befejezése után, bekerült a faluban „Pávakör” néven működő dalkörbe, ahol tíz évig volt szólóénekes.
Mikor a családjával Makóra költözött, kilépett a Pávakörből és az akkor Szegeden alakuló Magyar Nótaszerzők és Énekesek Dél-magyarországi Egyesületének lett alapító tagja, ahol a mai napig tevékenykedik, mint nótaénekes. Büszke arra, hogy soha senkitől nem tanult énekelni, hanem autodidakta módon sajátította el a nótaéneklés nagyon nehéz tudományát. Tehetségére jellemző, hogy önerőből hívatásos előadóművészi vizsgát tett, és működési engedélyt szerzett.
A szegedi egyesülettel bejárta az országot, és még a szomszédos országokban is fellépett a műsorok nótaénekeseként.
Nótái felcsengtek többször is a Budapest TV-ben, a Petőfi Rádióban, a Hódmezővásárhelyi Rádió Kívánságműsoraiban és még sok más helyen.
Egy alkalommal egy közeli faluban, falunapon lépett fel, ahol egy Amerikából hazalátogató üzletembernek megtetszett az éneklése, és meghívta Amerikába énekelni.
A tengeren túl olyan nagy sikert aratott, hogy még a helyszínen meghívást kapott a következő évre is, egy háromhetes turnéra.
Nótaműsorából eddig kilenc lemezt és hangkazettát készített neves hazai zenekarok közreműködésével.
Egész életét három dolog töltötte ki: a család, a virágok és az éneklés. Virágtermesztő és virágárusként dolgozik, és főmunkája mellett tevékenykedik, mint énekes.
Kilencedik lemezének címadó dalát is a virágok iránt érzett szeretete sugallta: Bozsogi Attila szerzeménye „Virágok közt élek”.
Művészetének tisztelői nevében sikeres fellépéseket kívánok, és nagyon sok erőt ahhoz a küzdelemhez, hogy napjainkban e mostohává vált műfaj ismét felvirágozzék.
Makó, 2007. 09. 18.