ÖTVEN ÉVES LETTÉL

Ötven éves lettél,
S te észre sem vetted,
Elrohant az idő,
Oly gyorsan feletted.

Száguldva vágtattál,
S bejártál sok helyet,
De az éveinket
Fékezni nem lehet!

Ha egy lány rád nevet,
Ez már nem neked szól.
A gondolat is fáj,
Ha korod megzsarol.

A szíved megdobban,
S az eszed megérti,
Nem is haragudhatsz,
Ha azt mondják: – bácsi.

A gyermekkor elmúlt,
S (az) ifjúságnak vége,
Lassan elindultál
(az) öregkor elébe.

Pár év: s szemüveg kell,
A fogaid kihullnak.
Kínoz a fájdalom,
Ezt hozza a holnap.

Hajad késő őszként
Deressé változik.
Térded a tehertől
Sokszor meg-megcsuklik.

Most még virgonc lehetsz,
De a gyeplő szorul.
Rendes ember leszel,
Amikor beborul.

Ezt végigélik mind,
Ha egyszer megérik,
S asszonyukat ők már
Sohasem cserélik.

Összeöregedtek,
S egymást támogatják,
Karonfogva járnak,
A mankót úgy hordják.

A házasság pajtás
Csak nappalra szól.
Éjszaka az öreg
Jó hangosan horkol.

Mit mondjak e napon?
Ünnepelj, vagy búsulj;
Legyél nagyon boldog,
Majd sírsz, ha elborul.

Makó, 2007. 09. 26