TISZTELT MINISZTERELNÖK ÚR
(Medgyessy Péter)

Sohasem voltam semmilyen pártnak sem tagja, de mint hazafias érzelmekkel telített nyugdíjas hazafi, ebben a nehéz gazdasági helyzetben ötleteimmel igyekszem hasznos tagjává válni hazánknak.
Horn Gyula egyszer tett egy olyan kijelentést: „Ha Magyarországon nem volna egyetlen nyugdíjas sem, nem volna tartozása az országnak”! (Ő is felveszi a nem akármilyen nyugdíját)
Ön és a MSZP vezetése, célul tűzte ki a nyugdíjasok teljes tönkretevését, életük hátralévő részének megkeserítését. Tudom a nyugdíjas ráfizetés az országnak, de a csecsemő is nyugdíjassá válik egyszer, ha megéri.
Önök, akik dúskálnak az anyagi javakban, nem tudják, vagy nem akarják tudomásul venni, hogy a mai árak mellett, hogyan lehet 35-40 ezer forintos nyugdíjakból megélni. (Rengeteg ilyen és 50-60 ezer forintból „élő” nyugdíjas van.) Ahogy mondani szokás ez az összeg az éhenhaláshoz sok, a megélhetéshez kevés.
Javasolnám Önnek is, hogy az elkövetkező télen aludjon családjával szolidalításból hideg szobában. (Nagyon egészséges, csak embert próbáló).
A nyugdíjasok sorsáról egy tollvonással döntöttek. A miniszterek fizetésének csökkentéséről viszont a minden szentnek maga felé hajlik, a keze alapon húzzák az időt.
Svájcban a teljes kantonok két, a fél kantonok egy képviselőt adnak, ennek alapján 52 képviselő vesz részt az ország irányításában, irigylésre méltó módon.
Nálunk a bóbiskoló képviselők alig férnek az országházban. A képviselők száma, ha a fele volna, akkor is sokan volnának. Miért van szükség a listás képviselőkre, miért nem csak azok töltik be ezeket a posztokat, akiket a nép választ meg. (Sokat lehetne spórolni!)
Milliárdokat költenek a kampányok idején a pártok a siker érdekében. Nem kellene erre pénzt biztosítani, oldják meg a tagdíjakból.
Az Önök napjai meg vannak számlálva, (Jó példa erre a pécsi választás, ahol az egykori MSZP-s városban pártjuk csúfos vereséget szenvedett) van olyan érzésem, hogy szándékosan, sanyargatják a nyugdíjasokat, hogy azok szavazatainak elvesztésével, még a parlamentbe sem kerüljenek be. Mint idős nyugdíjas úgy látom, hogy pártjuk szétzilálásának megvalósítására Önt jelölték ki. Minden intézkedésükkel a FIDESZNEK kedveznek. Célul tűzték ki az MSZP likvidálását a parlamentből?
A menekülő patkányokhoz hasonlóan rengeteg nagy fizetéssel rendelkező vezető elment előrehozott nyugdíjba, és az ő többszázezer forintos nyugdíjuk következtében az egy főre eső átlag nyugdíj összege jelentősen megemelkedett. A fegyveres testületeknél 40-45 éves emberek 25 éves szolgálat után nyugdíjba mehetnek. Természetesen összeköttetésük révén valahol munkát vállalnak. Rengeteg fiatal rokkantnyugdíjas van, közöttük nagyrészük összeköttetés vagy korrupció következtében érték el nyugdíjazásukat. (Jók ezek a rendeletek?) Ezzel szemben szigorúan ellenőrzik az idős nyugdíjasok rokkantnyugdíjának jogosságát. Egy ismerősöm mindkét lábát amputálták. Érthetetlen módon Makóról rendszeresen be kellett vitetni magát Szegedre, felülvizsgálatra, ha nem jelent volna meg, megvonták volna az amúgy is kevés nyugdíját. Kérdezném, hány ilyen és ehhez hasonló bürokratikus intézkedés van az országban, vagy bíznak a csodában, hogy kinőnek a leamputált végtagok.
Egy alkalommal volt szerencsém egy 81 éves amerikai zsidó nagykereskedővel beszélgetnem, aki Makóról került ki az ígéret földjére. Megkérdeztem, hogy nyugdíj mellett folytatja az üzleti vállalkozását. Értetlenül nézet rám kérdésem után, és elmondta, hogy Amerikában vagy nyugdíjasként él valaki, vagy dolgozik. A kettő együtt nem megy. (Nálunk miért nincs így?)
Olyanról soha nem hallottam még, hogy egy kubikos, amikor elérte a nyugdíjkorhatárt tovább dolgozott volna. A vezető beosztású egyének viszont alig várják nyugdíjazásukat, és utána tovább dolgoznak, és felveszik mind a két nagyon magas fizetést. – Miért? –
Rengeteg a munkanélküli, a nyugdíjasok elfoglalják a magas jövedelmű állásokat, lehetetlenné téve a fiatalabb generáció karrierjének kibontakozását, és ezzel megindul az értékes, komoly végzettséggel rendelkezők kivándorlása hazánkból.
Engedtessék meg nekem, aki az egykori kommunista rendszerben nőttem fel, és éltem elfogadható körülmények között, hogy mint párton kívüli az MSZP szimpatizánsa legyek, és aggódjak annak a pártnak a sorsáért, mely jogutóda az egykori MSZMP-nek, mely párt idejére a reálisan gondolkozók úgy emlékeznek: „Abban az időben jól éltünk”.
A fuvarosok mindig a gyengébb lovat szokták ütni, hogy húzzon jobban. Most ez a szerep a nyugdíjasokra esik, akiktől, ha elveszik a kedvezményes utazást is, olyan földhözragadtak lesznek, mint a jobbágyok voltak egykoron.
Rohamosan fogy az ország lakossága: ezzel szemben nem segítik a gyermeket, vagy gyermekeket vállalók helyzetét, hanem érthetetlen módon csökkentik a támogatásukat. Sok bölcsődét, óvodát, iskolát felszámoltak, ezzel megkeserítették a több gyermekesek életét, és ha dolgozni szeretnének a család jobb anyagi körülményének érdekében, nem tudják hol elhelyezni a gyermekeiket.
Miniszterelnök Úr! Javasolnám: egy olyan városban, mint pl. Makó (Ahol 40ezerből már csak 24ezren élnek) sétálgasson az utcákon, és meg fog lepődni, hogy nem talál olyan utcát, ahol ne volna, vagy volnának eladó házak. Ön javasolta, hogy azok, akik az egykori családi házakat nem tudják fenntartani, adják el, és vásároljanak kisebbet. Javaslatát nem tartom célszerűnek, mert a házak értéküknek megfelelően nem eladhatók, csupán szerencsével elherdálhatók fél, vagy annál kisebb áron.
Már azon sem csodálkoznék, ha egyszer felvetődne egy olyan javaslat, hogy adóztassák meg a fényűzésnek számító több százezer vagy milliót érő kriptákban, családi sírboltokban nyugvó őseink hozzátartozóit, mivel az egyházaknak csak a helyért fizetnek, de a luxus körülményekért nem. Megadóztatásukkal milliárdokat lehetne behajtani, és itt mindig növekszik a létszám, így a bevétel is növekedne, hisz a temetők várományosai a részint a nyugdíjasok.
A rendszerváltás után, mint eső után a gomba, úgy nőttek ki a semmiből az egyre gazdagodó milliárdosok. „Természetesen” az ország felső tízezréhez tartozók mind becsülettel fizetik az adójukat, – vagy még sem?
Talán itt ezen a téren kellene kereskedni, és az adócsalókat legalább oly mértékben büntetni, mint az emberölést. Egy gyilkos „csupán” egy-két életet olt ki. Egy adócsaló viszont gyönyörű hazánk ellensége.
Elgondolkoztam azon, hogy Katona József, ha most élne, milyen büszke volna a Bánk bán című művében írt Tiborc panaszára, mely jelenleg talán időszerűbb, mint egykor a megírása idején volt.
Lehet, hogy nem túlzok, ha azt javasolom: célszerű volna felolvasni az országházban, hátha ennek hatására volnának követői gróf Széchenyi Istvánnak, aki hatalmas vagyonának egy évi jövedelmét felajánlotta, mintegy ösztönzésként a nemesség előtt, az ország érdekében a Lánc-híd felépítésére.
Széchényi gróf lehet, hogy annak idején már rájött, hogy a gazdagok rétege alkalmasabb anyagilag az ország fellendítéséhez, mint a szegények és a nyugdíjasok sanyargatásával próbálkozni e téren.
Megnyugtató választ kaptam, de lényegében nem történt semmi!

Makó, 2009. 05. 13.