RÁCZ MÓNKA ÁLTALÁNOS IGAZGATÓNAK (FÜRDŐ)

2012. május 11-én, unokám szegedi óvónőivel és a mintegy húszfős óvónői csoporttal találkoztam a fürdőben. Ittlétük célja kizárólagosan Makovecz Imre művészetének szólt, és szerettek volna megismerkedni e csodás épület úgy belső, mind külső világával.
      Öröm és jó érzés töltött el, ahogy felsőfokon nyilatkoztak a látottakról, és ahogy mondták visszatérnek majd megnézni a fürdőt körülvevő parkokat, utakat, a környék rekonstrukciója után is, amikor teljessé válik a makoveczi álom.
      Mikor kértem, hogy mondjanak őszinte összehasonlító véleményt a szegedi, és a makói fürdőről, elmondták, hogy a szegediben még nem voltak. Ismét büszkeség töltött el, hiszen ez a tény magáról beszél, a mi fürdőnk híre háttérbe szorította a sajátjukat.

Napokkal ezelőtt egy Mórahalmi házaspárral konzultáltam rövid ideig. Elmondták, hogy a makói fürdő szebb, mint az övéké, de a beléptető kapuk sokasága nevetségesnek tűnik számukra, és a mórahalmi fürdő sokkal inkább a vendégekért van, mint a mienk. Ott nincs megosztva a fürdő, nincs széttagolva, hanem egységes áron használható, tehát egy igazi fürdőközösséget látnak vendégül. Tehát nem létezik olyan, mint Makón, ahol kerítés választja el a vendégeket, mely kerítés nem illik a dekoratív makoveczi fürdőhöz, és elképzelni sem tudják, hogy a világhírű építész ilyen nevetséges megoldást tervezett volna remekművébe. Ez a széttagoltság olyan érzéseket váltott ki bennük, mintha a kerítés egyik oldalán a jómódú emberek, míg a másik oldalon a kevésbé tehetős vendégek lelnék örömüket a fürdőzésben.
Elképzelésem szerint e gazdasági udvarok kerítésére emlékeztető förmedvény a vezérigazgató úr „alkotása”.

Nem akartam hinni a füleimnek, amikor az óvónők, mintha összebeszéltek volna a mórahalmi házaspárral, hasonló húrokat pengettek negatív észrevételeik ecsetelésekor, mint a mórahalmi házaspár.
Mint a fürdő több mint ötvenéves törzsvendége, aki már a régi „Néplavor korszakban” is jelen voltam, régen írtam hasonló észrevételeimről a fürdő vezetőségének, de javaslataimat, melyek részben egy törzsvendég gárda közös véleménye is, elképzelhető, hogy végig sem olvassák, ha igen akkor annyit jelelt számukra, mint halottnak a csók.
Pl: felháborodásuknak adtak hangot a kialakított kukkolói helyzetről a férfi tusolóban: Izraelből, Amerikából, Németországból stb. és természetesen Magyarországról is. Ha óhajtják, megadom az internet elérhetőségüket, azoknak, akik a nagyvilágból fáradtságot vettek ennek a zaklatásnak minősülő példátlan helyzetnek a meglétéről.
Véleményem szerint nem takarítói tanfolyamra kellett volna beiskolázni a dolgozóikat, hanem illemtant kellett volna hallgatniuk felsőfokon. Lehet, hogy annak, aki kitalálta ezt a megoldást, szintén vannak hiányosságai az illemtant illetően.
Olvastam a május 12-i cikket a délvilágban, mely Kovacsics úr és Makovecz Imre közös munkáját mutatja be a fürdő építési időszakában. Az igazgató úr tökéletesen átvette a neves építész szokásait, aki nem engedte meg, hogy beleszóljon valaki a terveibe.
Kovacsics úr felhívja a figyelmet a vélemények nyilvánítására, és miután megismerte azokat, mintha hülyegyerekek írták volna, félredobja, és ragaszkodik saját talán öntelt elképzeléseihez, és nem enged azokból.
Miután tudom, hogy írásaim annyit érnek Önöknek, mint szőrtarisznyán a lakat, megfogadtam, hogy nem élek a javaslati lehetőségekkel, mert értelmetlen.
Amiért fogadalmam megszegem, azért írtam ismét, mert mint született Makói büszke vagyok a második otthonomra, a fürdőre, és nem tudok elmenni szó nélkül a dicséretek mellett.

Makó, 2012-05-12