TISZTELT POLGÁRMESTER ÚR!

Minden jóérzésű makóinak, így nekem is öröm, amikor a város fejlődéséről hallhatók pozitív hírek.
Ilyen volt a tegnap átadott GIVAUDAN gyár avatóbeszédeinek elhangzása a makói TV adásában.
Míg ezeket az ünnepi szónoklatokat hallgattam, eszembe jutott, hogy Makón valamikor közel hatezer zsidó élt. Abban az időben kevés volt a város és a járás hagymatermése, mivel a kiváló kereskedők mindent eladtak.
Ezektől a zsidó kereskedőktől származik a bölcs megállapítás: „Engedni kell az árakból, különben a ráfizetésből kell megélni.”
Elhagyták városunkat a zsidók, a kereskedelem visszaesett, a hagymatermesztők válságos helyzetbe jutottak.
Felszámolták a konzervgyárat, amely annak idején több száz család megélhetését volt hívatott biztosítani.
Sokan visszaléptek a hagymatermesztés fáradtságos munkájától.
A polgármester úr „Felhívása” a képviselőasszony (Andrea) felé, nem új keletű ötlet, de rendkívül szükséges volna, amiről nem írok, mert elhangzott létfontossága.

Ezek kapcsán, amiről javaslatot tennék az a Hagymatikum Fürdő, mely szintén meg lett említve a gyár átadásakor.
Lehet, hogy a templomokban a szentmiséken a prédikátorok is toboroznak a Hagymatikumba, ennek ellenére nem jönnek a vendégek a fürdőbe.
Valamit tenni kellene, és ehhez járulnék hozzá, lehet, hogy képtelennek tűnő ötleteimmel.
Elképzelhető, hogy a sokszor bálványozott fürdőszakember zseni, Kovacsics Imre úrnak is eszébe jutott már, hogy ki kellene lépni a „Csipkerózsikai” álomból, és tenni kellene valamit a siker érdekében.
Mellékesen megjegyezném: Kovacsics úr zsenialitásának köszönhetően eddig több mint százmillió, azaz összeg, amit ráfizetett a város azoknak az ötleteknek a megvalósításával, melyek mind kudarcba fulladtak. Levélben tiltakoztunk ezek ellen, de hiába! Végül nekünk a laikusoknak lett igazunk! (Beléptetők, kerítés stb.)
Amíg Kovacsics úr, és a jelenlegi vezetés keresi a kiutat, nincs kilátás ebből a kátyúból való kikecmerkedésre. „Nem szándékozom azt a bizonyos halat emlegetni!”
Mindent sokszor leírtam e helyzettel kapcsolatosan fürdővendégek és a makói emberek észrevételeinek nevében, és válaszra sem méltattak bennünket.

Ennek ellenére újabb javaslataimmal állnék elő, (Ez kizárólag az én agyamban született meg a fürdő érdekében) mely lehet, hogy felesleges időpocsékolás részemről.
Makótól a Kiszombori határátkelőig nincs semmiféle buszjárat. Ez adta az ötletet, melyet a Rácz Mónikának a fürdő Általános Igazgatójának elmondtam. Téli hónapokban Makó – Temesvár útvonalon délelőtt két járatot, délután vissza két járatot kellene indítani „Fürdőbusz” jelzéssel.
Ezen az útvonalon bizonyára sokan eljönnének a Hagymatikumba az olyan vendégek, akiknek nincs autójuk. A főszezonban ezt mindennapossá lehetne tenni.
Mónika elfelejtette mondani: „Majd dolgoznak rajta”, de minden bizonnyal megemlíti a nagy rutinnal rendelkező főnökének.

A GIVAUDAN megnyitása adta az újabb elképzelésem: Minden dolgozónak kellene adni ingyen, öt alkalomra szóló, egész évben beváltható belépőt a fürdőbe, és ezt más nagyobb üzemekben, gyárakba is be lehetne vezetni egy-egy ünnepélye alkalom idején.
Az iskolákban félévkor, és évvégén kitűnő tanulóknak is lehetne ilyen meglepetést okozni, mintegy ösztönző jutalomként. Akik eljönnének, bizonyára nem egyedül érkeznének, ami már bevétel volna.

Képtelen ötleteim alátámasztásaként felhoznám:

A fürdő egész télen pang az ürességtől, és rossz nézni, hogy Kovacsics úr zsenialitását, valamilyen okból kifolyólag nem akarja Makón kamatoztatni.

Másik érvem: Aki, vagy akik egyszer eljönnek e csodálatos létesítménybe, azok, ha nem is rendszeresen, de alkalmanként biztos vagyok benne, hogy újból tiszteletüket tennék ott, de az is elképzelhető, hogy többen bérletes fürdőzőké válnának.

Harmadik érvem: Ötlet a zsidó kereskedőké, olcsóbbá, mindenki által elérhetővé kellene tenni a belépőket, és nem emelni kellene az árakat, hanem csökkenteni a bevétel növekedése érdekében, hogy ne a ráfizetésből kelljen fenntartani a Fürdők- Fürdőjét!

Negyedik érvem: Mi bérletesek, mint egy megszállottak naponta ott vagyunk, és az egyik szemünk sír, mivel látjuk a pangást, a szolgáltatás csökkentését, és a vezetők tehetetlenségét. A másik szemünk nevet, mivel naponta megcsodálhatjuk Európa egyik legszebb fürdőjét, a makoveczi álmot, a Hagymatikumot.

Tisztelt Polgármester Úr!

Önnek és nekünk egyszerű földi halandóknak (bérleteseknek) nem egyforma az érdekünk.
Öné: Váljon Fürdővárossá Makó, jól menő fürdő legyen a Hagymatikum, mely nem veszteséget, hanem nyereséget termel, valamint a munkalehetőség növelése.
A nyereséget nem olyan formában kellene megcélozni, mint ahogyan az elmúlt bérletváltáskor tették, és az ígéret ellenére duplájára emelték a bérleti díjakat.
Ön is vett bérletet, de kérem, szíveskedjék összehasonlítani a jövedelmét azokéval a sok nyugdíjasokéval, akik 40-50ezer forintból tengetik életüket, és ebből kényszerültek összespórolni a bérletek árát egészségük megóvása érdekében.
Ön eljön háromszor a fürdőbe egy év alatt, mi minden nap ott vagyunk, és sokak nem merik kinyilvánítani véleményüket a fürdő visszáságait látván, Ön pedig nem láthatja azokat.

Kérdezném, „Mire vár a fürdő vezetése, hiszen Mária Terézia megmondta: ,,Etetni kell a juhokat, ha nyírni akarjuk” (Nem csak várni, hanem nyújtani is kell, így lenne egál)

Véleményeimet, javaslataimat leírtam annak érdekében: „Szeretném fürdőtársaimmal egyetemben elérni azt, hogy a Hagymatikumról felsőfokon kommunikálhassunk, a külföldiek élményekben gazdagodva távozzanak, és a kicsi Makó a hagyma után ismét kuriózummal kápráztassa el a világot a nem hozzá méltó névvel a Hagymatikummal.
Ehhez viszont olyan makói vezetés kell, akik együtt élnek, lélegeznek, ha kell együtt sírnak és nevetnek a sikereken, illetve kudarcon!

Makó, 2012-10-05