CSODÁS HÖLGYEK

Csodás hölgyek gyűrűjében,
Örvendetes szépségükben,
Merengek közelségükben,
Látványuktól felhevülten.

Szőkék, barnák és feketék,
Külön-külön mindegyik szép.
Együtt egy nagy társaságban,
Kacagással, vidámságban.

Mint a rétnek virágai,
Természetnek varázslói,
Képzelet csalogányai,
Ámulatnak eszményei.

Kifogástalan szépségek,
Örömteljes reménységek,
Vágyak, vágyának rabjai,
Lesznek nekik tekintőik.

A napsugár is felragyog,
Parádésan bandukol ott.
Beragyogja a testüket,
Szoborszerű példaképet.

Mennie kell hosszú útra,
Fájó szívvel messze, tova.
Visszatekint meg-megállva,
Lélegzetét visszafojtva.

A hófehér bőrű delnők,
Mámorítón elbűvölők,
Földön járó istenségek,
Kacérkodva, pihengetnek.

Napozásuk hatására,
Tesznek szert kis barnaságra,
Hableányokká így válnak.
Szimbólumai a nyárnak.

Járásuk harmóniája,
Lépteiknek az összhangja,
Szemnek gyönyörködtetése,
Mindegyikük élőképe.

Hajuk csillog, villog, fénylőn,
Vállukra omlik az, védőn.
Orcájuknak selymessége,
Mosolyuknak üdvöskéje.

Szemöldökük metszőn íves,
Méltó az, szemük fényéhez.
Ott, honos a lelkük tükre,
Bennük rejtve szívük csücske.

Nyílt homlokuk redők nélkül,
Fitos orrúk az alatt ül.
Szájuk kettős funkciója,
Emberségük szószólója.

Bőrük színével összhangba,
Ki van festve, kirúzsozva.
Nyakuk okos fejet tartja,
Nyakékeknek mutatója.

Válluk, karjuk, határozott,
Gyengédséggel felruházott.
Teltkeblüknek pihegése,
Ringó búzatáblák képe.

Csípőjüknek karcsúsága,
Féltett alakjuknak vára.
Lábaik hosszúk, kecsesek,
Ők okoznak ringó léptet.

Naponta, hogy őket nézem,
Meghosszabbodik életem.
Sok gyönyörűség egy helyen,
Hagymatikum fürdőjében.

Makó, 2017-02-20