FURFANG
Égi áldás, nagyhatalom,
Vagy tán mennyei jutalom.
Különleges adomány az,
Megtanulni nem lehet azt.
Jól forgatni gondolatot,
Felhasználni áradatot.
Szót, mondatot átformálni,
Azt más köntösbe ruházni.
Reagálni, hamar, gyorsan,
Válaszolni csak futtában.
Élcelődni nagyon nehéz,
Ahhoz kell csak igazán ész.
Az agynak reagálása,
Tudománynak fellegvára.
Aki mindezt birtokolja,
Van annak tán kurázsija.
Mondják ravasz, mint a róka,
Gondolata a humorba’.
Mondása tréfának tűnik,
Kik nem értik azt megsínylik.
Kacagnak ők butafejjel,
Észnélküli értelemmel.
Célpontok ők valóságba’,
Találat a gúnynak tárgya.
Szánalmasnak is mondhatnánk,
Üres fejben nincs tudomány.
Magukat okosnak tartják,
Elképzelést magyarázzák.
Rossz vágányon járnak sokszor,
Okfejtések alkalmakor.
Mégis büszkék az eszükre,
Nem létező értelmükre.
Félműveltnél nincs borzasztóbb,
Közel állnak a butához.
Okos felé araszolnak,
Pedig attól távol vannak.
Középúton megrekedtek,
Helyben járva úgy törtetnek.
Lenézik mindig a butát,
Használják az ál-tudományt.
Idézeteket magolnak,
Időt ahhoz nem sajnálnak.
Kérkednek gyakran azokkal,
Rosszul használt mondatokkal.
Mikor őket kinevetik,
Azt hiszik, mondásuk tetszik.
Visszalandolnak így bután,
Viccesen a maguk útján.
Vicchez kell igaz értelem,
Hisz a vicc nem a fán terem.
Szójáték, vagy helyzetképek,
Igazi tréfás helyzetek.
Ennyi csupán, ennyi volna,
Kinek rájár arra agya.
A gondolat sziporkázik,
Nevetnek, mert az úgy illik.
Közben törik a fejüket,
Vajon mi lehetett vicces?
Ész, értelem diadala,
Butaságot így kizárja.
Van egy igaz komoly eset,
Mit csavaros ész jellemez.
Furfang annak becses neve,
Furfangos a művelője.
Makó, 2017-01-31