GYŰLÖLETBEN ÉLNI

Egy párt rendszer volt egykor rég,
Megsínylette a magyar nép.
Osztályidegenek sokan,
Éltek akkor elnyomásban.

Elhurcoltak, internáltak,
Kulákságot kiáltottak.
Börtönökben megkínoztak,
Ott szenvedtek, raboskodtak.

Bűnük volt a gazdagságuk,
Örökségük és a jussuk.
Kereskedők, iparosok,
Vezető hivatalnokok.

Azokat mind tönkretették,
Leváltással megbüntették.
Államosítások jöttek,
A családok retteghettek.

Akik ez ellen lázadtak,
Kegyetlenül perbe fogtak.
Terrorházba toloncolták,
Nem kímélték, megkínozták.

Válogatott kínzásokat,
Szadisták mit kitaláltak,
Élvezettel alkalmaztak,
Sokak abban belehaltak.

A cenzúrák is dolgoztak,
Érvényesülni nem hagytak.
Betiltottak írásokat,
Gyűlöleteket szítottak.

Ötvenhatban harcba szálltak,
Magyarországért harcoltak.
Hősök életüket adták,
S ezután jött a megtorlás.

Fizetett ügyészek, bírók,
Ők voltak a halálosztók.
Kiskorút (is) halálba küldtek,
Hatalmukkal visszaéltek.

Diákokat, munkásokat,
Azokat is perbe fogtak.
Bűnük volt szabadság vágyuk,
Rabság lett ezért „jutalmuk”.

Végre jött a rendszerváltás,
Többpártrendszer új ideák.
Örök harc a bársonyszékért,
Ez jelenti most a „békét”.

Nem tanultak, nem akartak,
Korrupt idők burjánzanak.
Vagyonokat felhalmoznak,
Nem örökölték azokat.

Adócsalás divatos lett,
Folynak újból ilyen perek.
Magyar-magyart gyűlöl ismét,
Harcoknak eredményeként.

Keresztbetesznek egymásnak,
Érvényesülni nem hagynak.
Talán ez is egy párt rendszer,
Új időknek vívmánya ez?

Egységben volna az erő,
De sajnos ez most sem nyerő.
Trónviszályok előtérben,
Nehéz időknek tüzében.

Fejlődik azért az ország,
A fejlődés soha sem áll.
Ha nem gyűlöletben élnénk,
Más lehetne az eredmény.

Makó, 2017-01-18