KÉTEZERTIZENHÉT

Kétezertizenhét van már,
Ez lett most az alsó határ.
Fogadalmak első napja
Új fejezet indulója.

Elkezdődött, s halad tovább,
Nem lesz senkinek sem megállj.
Megyünk sima, rögös úton,
Haladunk most tétovázón.

Kutatjuk a jövőnk titkát,
Ábrándjainknak varázsát.
Ki tudja, hogy mit hoz nekünk,
Erre nincsen feleltünk?

Az éjszakát átmulattuk,
Gondjainkat, azt otthagytuk.
Vidám arccal búcsúzkodtunk,
Baráttól biztatást kaptunk.

Újév köszöntött bennünket,
Ránk virradt a legfőbb ünnep.
Himnusz szólt éjfélkor nekünk,
Áldást kérve reménykedtünk.

Remény hal meg utoljára,
Gondoljunk a családunkra.
Értük éltünk, s élni fogunk,
Ez lesz ismét feladatunk.

Békességet, szeretetet,
Hirdessenek embereknek.
Mondjuk együtt, s emlékezzünk,
„Hazádnak rendületlenül”.

Szózat szóljon, ékes hangon,
Székely himnusz felhangozzon,
Nagy Magyarországnak képe,
Be van emlékünkbe vésve.

Jöjjenek a békés napok,
Ragyogjanak a csillagok.
Ellenség kerüljön minket,
Házainkat és kertünket.

Dolgos hétköznapjainkban,
Ne zavarjanak gonoszan.
Mosoly ragyogjon orcánkon,
Bánat ne barázdát húzzon.

A holnap és holnap után,
Vagy talán még, majd azután.
Sikereket éljünk mi meg,
Építsük a szerencsénket.

Terveinket kovácsoljuk,
Az eredményt hangoztassuk.
Ha felvirul majd egykoron,
A fényesség ránk ragyogjon.

Zene szóljon, és harsogjon,
Béke dallama szárnyaljon.
Határon túl, s azon innen,
Egységet, erőt építsen.

Sokat szenvedett már népünk,
Talán egyszer ébredezünk.
Ötvenhatnak az emléke,
Megtorlásnak, borús képe.

Összefogásban van erő,
Jövőnkben ez kecsegtető.
Példa ott lebeg előttünk,
Múltból épül dicsőségünk.

Harcot vívjunk hősi harcot,
Vessük el az alázatot.
Boldog újesztendőnk legyen,
Azt kívánom-, hogy úgy legyen!

Makó, 2017-01-01