SZERENCSEPÉNZ

Szerencsepénz van előttem,
Aranyszínű feltűnően.
Kézbe veszem, nézegetem,
Mért incseleg pont énvelem.

Patkó és a kéményseprő,
Ennek kéne lenni nyerő.
Ajánlásra felfigyeltem,
Cinikusan félretettem.

Kacérkodjam, megpróbáljam,
Vagy a kukába bedobjam?
Ritkán van nekem szerencsém,
Azt is mindig félreértém.

Kártyázni azt sosem tudtam,
Így nem nyertem, se nem buktam.
Szerelem az, furcsa szerzet,
Veszélyes, megmételyezhet.

Próbálgattam életembe’,
Olyan volt, mint (a) veszett fejsze.
Kezdjem újra, gondolkoztam,
Magam ily csapdába csaljam?

Annak tüze megégethet,
Mi köze a szerencséhez?
Másokat is becsapott már,
Elhalványult akkor a nyár.

Valamit tennem kellene,
Ha már fénylik ez az érme.
Régen itt van, rá sem néztem,
Hibáztam e, vagy vétettem?

Szerencsét, azt próbálni kell,
Magától az sosem jő el.
Belevágjak, eltűnődtem,
Öreg fejjel, őszülőben?

Hol kezdjem, hát ez a kérdés,
Szerelem legyen, vagy a pénz?
Mindkettő vesztet okozhat,
Akkor, most melyikbe csapjak?

Kopasz fejemen pár szál haj,
Égnek mered, kevés zajjal.
Egye fene, nekivágok,
Mind a kettőt sutba vágom.

Legyen lottó, totó, sorsjegy,
Eszemben most ez villant meg.
Próbáltam már mindegyiket,
Nem hozták meg szerencsémet.

Totón öt találatom lett,
Lottón nulla sikeredett.
Sorsjegyet is kapargattam,
Nem nyertem, hát földhöz vágtam.

Mikor mindezt átgondoltam,
Az érmémet, sutty kidobtam.
Másnap mikor útra keltem,
Kinn a fűben reá leltem.

Mintegy lámpás világított,
Megsajnáltam, nem hagytam ott.
Felvettem és zsebre vágtam,
Szerencsémet, tőle vártam.

Megbántam már indulatom,
Hogy kidobtam az ablakon.
Hibámat, hogy helyrehoztam,
Nyugodt szívvel sétálgattam.

Ahogy lassan bandukoltam,
Beleléptem, majd elcsúsztam.
Széttapostam szerencsémet,
Nem lesz nálam, nyerő ünnep.

Makó, 2016-07-15