EGY SZÓ

Egy szó sokszor sokat jelent,
Néha várjuk, néha meg nem.
Meghallgatjuk, átgondoljuk,
Értelmezzük, továbbadjuk.

Mikor halljuk megremegünk,
Felvillanyozódik testünk.
Ha felfogjuk, örömhír lesz,
Az is lehet, gyászt jelenthet.

Meghatározza napunkat,
Tömörsége óráinkat.
Szemünk csillan, szánk meg nevet,
Ennyi elég, s elég lehet.

Vagy tán zokszó, panaszt hozva,
Bíztató – spontán átadva.
Hír- röviden csak magában,
Menet közben, vagy futtában.

Ah! – Indulatunknak szava,
Legyintéssel kipótolva.
No! – Elég a bíztatáshoz,
Lustáknak nógatásához.

A szeretlek is csak egy szó,
Néha egész életre szól.
Mondjuk sokszor, tán unásig,
Becsapásul, – ha van másik.

Vigyázz, figyelmeztet minket,
Megóvva az épségünket.
Vezényszó a katonáknál,
Mozdulatlan megállásnál.

Egy betűt, ha mi elhagyunk,
Mást jelent már is a szavunk.
Vigyáz, – felügyel, vagy őriz,
Megóv, gondjainkra bíz itt.

Migráns a legújabb szavunk,
Hogyha halljuk bosszankodunk.
Népvándorlókat jelenti,
Tömeginváziót érti.

Ledérnőknek is van szava,
Mindenki azt régen tudja.
Nem kell nekünk kimondani,
Leírni, vagy kifejteni.

Az urak sem kivételek,
Látjuk, hogyan viselkednek.
Krisztus mellett is volt kettő,
A kereszten elveszejtő.

Szavak, és szók egymást érik,
Mutogatással is értik.
Siketnémák testbeszéde,
Hang nélkül is van értelme.

Spicli rendőrség támasza,
Vagy tolvaj lebuktatója.
Besúgó szebben kimondva,
Ugyanaz elmarasztalva.

Kém! – az idegen hírszerző,
Mata Hari volt ilyen nő.
Rém! – szatír, gyilkos, üldözött,
Félelemkeltő népek közt.

Egy szavak, sokat jelentnek,
Intelmek az embereknek.
Használjuk, ismerjük őket,
Többször mást-mást kifejeznek.

Van egy szavunk, büszkeségünk,
„Magyarhaza” reménységünk.
Szívünk dobban, ujjong lelkünk,
Nincs talán szebb, érte élünk!

Makó, 2016-07-16