ÚJESZTENDŐ

Rohamléptékkel közeleg,
Párnap múlva múltat temet.
Újesztendő virrad majd ránk,
Szilveszter éjt hátra hagyván.

Tervezünk, s terveket szövünk,
Múlt időkre emlékezünk.
Minden évnek első napján,
Boldog óra virrad ott ránk.

Éjszakának mámorában,
Óévünknek hatalmában.
Jobb lesz, szebb lesz, hangoztatjuk,
Makacs fejjel mondogatjuk.

Azt szeretnénk, hogy más legyen,
Ábrándozunk türelmesen.
Mit hoz majd nekünk a jövő,
Bízunk abban-, ki teremtő.

Az Isten is tervezhetne,
Szegénységet elvethetne.
Neki az volna a dolga,
Boldogságot osztogatva.

De nem teszi-, talán kacag,
Fenn az égben ott jól mulat.
Ádám, Éva becsapta őt,
Nem feledi azt az időt.

Kőszívűként néz a Földre,
Lent a szegény emberekre.
Kik nyomorukban tengődnek,
Éhínségben kiszenvednek.

Háborúkban harcot vívnak,
Életeket feláldoznak.
Menekülnek hazájukból,
A zsarnoki megtorlástól.

A papok imát mormolnak,
Templomokban harangoznak.
Álszent módon prédikálnak,
S néha alamizsnát oszt’nak.

Ők úgy élnek, mint az urak,
Pedig bennük él a tudat.
Szép szavakkal azt beszélik,
Jó az Isten-, majd megsegít.

Közben az Isten hidege,
Fagyhalált oszt, szegényekre.
Kegyetlenül azt elnézi,
Hajléktalant úgy temeti.

Vezetőink is terveznek,
Erről dicshimnuszt zengenek.
Trónjukat megalapozván,
Harcolnak a maguk módján.

A vagyonuk gyarapodik,
A szegény csak arra sandít.
Tudják, az idő nem segít,
Harácsoló lett mindegyik.

Így van ez rég évről-évre,
Szegény, gazdag ellentéte.
Éleződik, határ nélkül,
Az ég soha ki nem derül.

Két nap összeölelkezik,
Gondolatokat teremtik.
Az utolsó mulatsága,
Átcsap reggel a vígságba.

Boldog újesztendőt mondják,
Egymást ezzel biztatgatják.
Később látják, mi a való,
Így lesz a világ nagy csaló!

Makó, 2016-12-27