AZ ARANYTORKÚ ÉNEKES!

Az aranytorkú énekes,
Hangját az Istentől kapta.
Amit egész életében,
Ápolgatta, csiszolgatta.

Az adományt megbecsülte,
A gyakorlást nem feledte.
Mesterkélten megformálta,
Művészként, ahogyan tudja.

Minden nap, (a) siker kovácsa,
Már gyermekként azt jól tudta.
Játék volt az éneklése,
Éneklés lett a szerelme.

Szerénysége nem engedte,
Önteltséget elvetette.
Mosolyogva áll színpadra,
Útján Isten, támogatja.

Büszke lett rá családja,
S az egykori iskolája.
Barátai, kollegái,
Aki hallhatta-, mindenki.

A mesés hanghoz járult még.
(A) légből kapott ritka szépség.
Díszes ruhák, és a pompa,
Amely az egészet adta.

Koncertek és fellépések,
És a sok-sok ének estek.
Tapsviharnak morajlása
Volt mindenkor a jutalma.

Igéző szemeivel néz,
És mindenkit megigéz.
Így sokszor újázni szokott,
Nála ez már rég megszokott.

Zenekarok kedvence lett,
Bíztatóan ünnepeltnek.
A prímások versenyeznek,
Önzetlenül segítenek.

A színpadnak úrnője ő,
Soha nem takarja felhő.
Imádja a közönséget,
Értük élni-, jobb nem lehet.

Tévé, rádió felvette,
Sugározzák fel az égbe.
Az éterben hangja kering.
Hol magyar él,- hallgatja mind.

Új nóták a kedvencei,
A szerzőket úgy segíti.
Megtanulja a nótákat.
Mit a szerzők neki írnak.

Van, hogy harmonika szól csak,
Csillog, villog annak hangja.
Bársonyos hangját kíséri,
Hanglejtéseit követi.

Filmzenét is énekelget,
Átéléssel, ahogy lehet.
A közönség áhítattal,
Hallgatja nagy ámulattal.

Búcsúzáskor, meghajolva,
Közli, hogy a szívét adta.
A lelke is ujjong ekkor,
Kezüktől, a tapsvihartól.

Ki nem tudta, ott megjegyzi,
(Az) énekest szívébe rejti.
Tamon Erikának nevét,
Mindörökre jól megjegyzék!

Makó, 2019-10-20