NYUGALOM ÉS CSEND!

Alszik az erdő, és pihen,
Madárdal sincs a nagy csendben.
A rétnek a kopársága,
Szomorú a sivársága.

Falevelek nem zizegnek,
Szél nem fúja, ott fenn őket.
Lehulltak a földön vannak,
Zörögnek, mert megszáradtak.

A szél néha szárnyra kapja,
Száguld velük, messze tova.
Majd lerakja, tovább nyargal,
Süvít, rohan nagy elánnal.

A fákon már nincsen ruha,
Csupaszok az éjszakába.
A nagyég felé intenek,
Közben sokszor megreccsennek.

A szél nyugtot nem hagy nekik,
Csavargatva folyton gyötri.
Az ágak így hajladoznak,
Egyszer megadják magukat.

Letörnek irtó nagy zajjal,
Az avarba lezuhannak.
Gúnykacajt hallat most a szél,
Győztesen elérte a célt.

Az erdei hangulatot,
Pusztítás váltja fel most ott.
Őzek, fácánok, vaddisznók,
Kutatják az ennivalót.

Vadak éhségtől szenvednek,
Kínhalál éri el őket.
Kimúlnak a nagy hidegbe’,
Elhagyja sokat ereje.

Hófelhők, mint közelednek,
Fokozzák a nagy hideget.
Egyszer kiszakad dunyhájuk,
Hull a hó, szélben kavarog.

A nagyerdőt beborítja,
Fáknak ismét lesz ruhája.
A nagy hótól megroggyannak,
Az ágakra rá is fagynak.

A súly őket megtépázza,
A föld felé le-lehúzza.
A gyengébbek le is tőrnek,
A nagy fának búcsút intnek.

Szánkó csúszik, lovak húzzák,
Emberek hoznak sok szénát.
Etetőkbe belerakják,
A vadak azt mind felfalják.

Madaraknak kukoricát,
Szemestakarmányt és búzát.
Éhségükön így segítnek,
Jóságosan továbbmennek.

Az idő az rohan tovább,
Jön a tavasz a megváltás,
Megenyhül a légnek tere,
Olvad a hó csergedezve.

Újabb veszélyt ez jelenti,
Lassan mindent elönt a víz.
Megduzzad a folyó medre,
Kilép onnan örvényképbe.

A nyár amint megérkezik,
A madárdal újból hangzik.
Nyugalom és csend lesz úrrá,
Békesség és a megnyugvás!

Makó, 2019-12-15