HÁROM FÉRFI, KI NEM ÉRTI!

Három férfi, ki nem érti,
Soha-soha meg a nőket.
Fiatal, és középkorú,
Vagy, aki már nagyon öreg.

Nem tudják, hogy mi az oka,
Találgatják gondolkodva.
Kérdést, kérdésre halmoznak,
Eredményre mégsem jutnak.

A nagyon szép, gondot okoz,
Csalárd lehet, és kikapós.
Körülrajongják azokat,
Nem tágítnak a hódolók.

Csengő hangjuk fülekbe cseng,
Talán nincs szebb, nem is lehet.
Miniszoknyában virítnak,
Ez izgat sihedereket.

Fiatal még büszke, bohó,
Nagylányként már szemre való.
Őrzi kincsét a lányságát,
Keresi az igaz, álmot.

Harminc és ötven év között,
Szemrevalók, látványosak.
Minden férfi megcsodálja,
Felforrósul azok vágya.

Ötven felett, még szép lehet,
Minden asszony jól tudja azt.
Festik, rejtik ráncaikat,
Ezt hozza a tapasztalat.

Öreg asszony, az hűséges,
Gondját viseli férjének.
Kalandok már nem érdeklik,
Néha biceg, sántítva megy.

A foglalt kívánatosabb,
Futnak utána a férfiak.
Sokszor kosarat is kapnak,
Mégsem múlnak el a vágyak.

Ígérgetnek fűt-fát nekik,
Kalandjukat úgy tervezik.
Virágcsokor, vagy bokréta,
A széptevést- mind úgy teszik.

Furcsa a szerelmi skála,
Ösztönöknek regulája.
Fiatalsrácnak mércéje,
Meglett asszony, hódítása.

Öregember nyála csorog,
Fiatalhölgy után vágyik.
Egyik sem érti hogy miért.
Kiteszik nekik a szűrit.

Sokan válnak, újra kezdik,
Késő bánat nekik kijár.
Rájönnek sok turpisságra,
Mind a két nem-, milyen betyár.

Az öreglány, ha férjhez megy,
Fiatalasszony lesz neve.
Öreglegény bús szomorú,
Könnybe borul néha szeme.

Sokan azon bosszankodnak,
Mért nincs nálunk bigámia.
A légyott, úgy ritkább volna.
Hogyha lenne több asszonya.

Mióta a világ, világ,
Ezek az örök dilemmák.
A vanból kikívánkozik,
Ki abban él, szeretne mást.

Makó, 2021-01-11