RÉGI EMLÉK

Mennyi mindent írtam,
Azon gondolkodom.
Ötlet és idea,
Lehet, hogy mind álom?

Ébren álmodoztam,
A valót becsapva.
Azon tűnődöm most,
Megoldást kutatva.

Évek sokaságát,
Vetettem papírra.
Szerelmes szavakat,
Rejtve a sorokba.

Szépséget dicsérve,
Sokszor sziporkáztam.
Vágyálmokközt jártam,
Mindent hátra hagyva.

Mentem csak előre,
Ösztönöm vezérelt.
Nem láttam az erdőt,
Csak egy fát belőle.

Néztem megcsodáltam,
Később továbbálltam.
Új erdőt kerestem,
Hol más fát találtam.

Magamat kérdeztem,
Néha, megdorgáltam.
Miért vagyok én más,
Arra választ vártam.

A két szemem csalfa,
Arra is gondoltam.
Mért játszanak velem,
Mindig mást mutatva.

Fiatal éveim,
Zivatarban teltek.
Sodródtam sokáig,
Néha kételyekben.

Középkorú lettem,
Nem változtam semmit.
Csak a szépet láttam,
Igézett mindegyik.

Mágnes és vasvonzást,
Oly érzést éreztem.
Vonzódtam, gyötrődtem,
Szebbik nemet néztem.

Tavasz és nyár, ha jött,
Ruhák rövidültek.
Dekoltázsok mélye,
Minden nap mélyebb lett.

Szinte felkínálták,
(A) hölgyek bájaikat.
Kacérkodva mentek,
Csípőket riszálva.

Most már öreg lettem,
De még jó a szemem.
Hogyha mutogatják,
Mindig jól megnézem.

Diszkréten, ha látom,
Felforr még a vérem.
Agyam felidézi,
Amit régen éltem.

Eltelt, elmúlt, vége,
Az jut az eszembe.
Aki aszkéta volt,
Nincs annak emléke!

Makó, 2021-02-02