ÁLTALÁNOS ISKOLAI ZENEKAROM

Visszatérve a korábbi mondatra: „A zenét abbahagytam a torna miatt”.
Hetedik osztályosok voltunk, amikor az iskolai klubesteken volt zongoratanárnőm szolgáltatta a talpalávalót. Olyan szenzációsan játszotta az akkori idők sokszor semmitmondó dalait, hogy felébredt bennem a zenészpalánta.
Kiss Jenővel, (Cimbi) aki hasonló karriert futott be, mint én, csak ő hegedűn, és Kovács Jancsival (Ő dobolt a nagymamámtól elorozott rostára kifeszített kecskebőrön) alakítottam egy zenekart. Kiss Pista (Ő a pedellus fia volt) pedig énekelt. (Sokoldalú rendkívüli tehetség volt)
Elkezdtünk gyakorolni, tanulni „Vak vezeti a világtalant” módon.
Hihetetlen gyorsasággal szaporodott a repertoárunk anyaga, és az év végi klubesteken már a mi zenekarunk muzsikált. Igazi macskazenét játszottunk, mint egy malacbanda)
Mint ahogy lenni szokott óriási sikerünk volt, mert gyerekeknek, gyerekek muzsikáltak.
Érdekes módon a zenészek legemlékezetesebb sikeri, és annak emlékei abból a korból származnak, amikor még az első szárnybontogatás jellemzi tudásukat.
Az akkori malacbandánk óriásit lépett elő a lányok szemében is.