GONDOLATOK FÖLDES ANDRÁS ÍRÁSA NYOMÁN!
NYÍLT LEVÉL!

Nagy elismeréssel, és odaadással olvastam Földes András gördülékeny stílusban, példaértékű magyarsággal, valamint tökéletes szakmai felkészültség birtokában írt cikkét:

„A Szent Articsóka Templomát építették fel Makón”

E kritikus szemmel írt sziporkázás olvasása közben olyan érzésem támadt, mintha a konkurencia megbízásából született volna a ledegradáló cikk, mely a világhírű építészt Makovecz Imre Kossuth, és Príma Primisszima-díjas alkotóművészt állította pellengérre makói munkája középpontjában.

Válaszomat egy ismert Ady idézettel indítanám:

„Bátrak voltak, akik mertek”!

A fürdő ötlete és megvalósítása hosszú időre nagy anyagi terhet ró, e kisváros fizetési rátájára, de Makó város vezetése és lakossága bátran vállalta a kockázatot, és felépült a makoveczi létesítmény, annak ellenére, hogy a két pártra szakadt településen közel 6000 aláírás gyűlt össze az ellenzék részéről. Szerencsére az aláírás gyűjtők háttérbe szorultak, és ma már a város esztétikailag is gazdagabb lett e komplexummal, mely büszkeségévé vált minden Makóinak.

Igazat kell adnom a cikk írójának abban, hogy a tervező halálát követően kritikát írni két okból is biztos kudarc:

1. A halál sokak szemében feddhetetlenné teszi a mestert.
2. De, ha élne is a politikai szerepvállalása, halála után is előtérbe helyezi.

Az építés során, és az átadott fürdő ismeretében rengeteg vélemény alakult ki, úgy a város lakossága, mind az idegenek táborában, mely – független attól, hogy a neves építész eltávozott az élők sorából – egyértelmű, félreérthetetlen véleményt, nagy elismerést fejez ki az építő, és az építtetőt illetően. Tehát kritikát írni lehet, és szükséges is, de a rosszindulatú véleményeket elutasítják az illetékesek, a lakosság, és ez a tény valóban bukást jelent a kritikusnak Makón, jelen esetben Önnek.

Abban is igaza van, hogy az építész rutinból dolgozott tervezése folyamán.
Ez így igaz! Egy ilyen monumentális mű alkotásához valóban nagy rutinra, körültekintésre van szüksége a tervezőnek, tervezőknek, mivel szakmai gyakorlat nélkül zsákutcába jutnának munkájuk során.
Tehát szükség volt arra a rutinra, amit cinikusan hátrányként kívánt feltüntetni.

Nem kívánkozom vitába bocsátkozni önnel, hogy óriási jurta, vagy fürdő a makói építmény, vagy a női mellek ösztönözték a tervezőt a tetőszerkezet alkotása folyamán, illetve a tíz méteres fallikus oszlopnak nincs funkciója.
Az ilyen vélemény nem illik egy olyan nagy tudású, világot járt kritikushoz, mint ön, és nincs értelme a vitának, hisz ezek a megállapításai nem valósághűek, hanem elmarasztaló, rosszindulatú elemei kritikájának.
Hasonlóan ahhoz, amikor Schwarzeneggert példázza a hárommellű mutánsnő meghökkentő ajánlatakor.
Elnézést kérek: Ezek a gyerekes érvek, nem tekinthetők kritikának, ilyenkor szokták mondani: „Bölcsebb a hallgatás”!
A fallikus oszlopra visszatérve Ön adta meg a magyarázatot arra, amit nem tudtunk:
Az oszlopon működő vízesést elvetették, mert veszélyeztette volna kupola stabilitását, ezért a légcserélő rendszert helyezték el benne. Tehát, amire az egyik helyen azt írta: nincs funkciója a tízméteres oszlopnak, azt megmagyarázta a másik helyen: „Az oszlopban helyezték el a légcserélő rendszert”. Ezzel a kis ellentmondással nem gondolt a cikk írása közben?

Kritikus szemmel vizsgálta a fürdő vizét.
Itt egy számunkra is érthetetlen dologról rántotta le a leplet: A Makóiak sem értik, miért hőcserélő fűti a medencék artézi vizét, miért nem termálvízzel töltik fel a medencéket?
Ezzel adós maradok önnek, ezt nem publikálták számunkra, de feltételezem, hogy komoly oka van e megoldásnak. Elképzelhető, hogy a vízcserélő működésében okozna gondot a termálvíz.

A tetőszerkezettel kapcsolatosan megjegyezte: „ A komplexum 70%-t teszi ki a tető, melyhez egy Pilis méretű erdőt kellett kivágni”.

Igaza van!
Lehetett volna egy egyszerű, kupolamentes tetőszerkezetet alkalmazni, mely jelentősen kevesebbe került volna, és a különbözetből felépülhetett volna egy 50 méteres úszómedence.
Ebben az esetben a funkció határozta volna meg a formát!
Sajnos nincs rá mód, de kíváncsi lennék, hogy e megoldás láttán lelkesen köszöntötte volna-e a takarékos megoldást?

Stern Imre is tervezhetett volna az Országházra egy egyszerűbb, olcsóbb tetőszerkezetet, de szerencsére nem tette, s ezért lett a világ egyik legszebb parlamentje, Magyarország kormányának, a hazának székháza.

Úgy gondolom: Makovecz Imre fürdője, Makót híressé tette a nagyvilág előtt, amit minden makói nevében halála után is köszönünk neki.

A gyermekfürdőt illetően igaza van, hiányoznak az aquaparkok csúszdaerdői, amit a falfestészettel igyekeztek feledtetni a legifjabbakkal.

A tervezéssel kapcsolatban írtak valósak, Makovecz Imre mellett Turi Attila, Csernyus Lőrinc és még sokan mások is részt vettek munkálatok kidolgozásában. Ez mindig így volt, és így is lesz, hiszen egy ilyen hatalmas komplexum tervezéséhez, egy összetett stáb szakmai megvalósítása szükséges, ami a megálmodó ötletéből, nem von le semmit.

Az utolsó pontjában írtakat teljes mértékben támogatom a Makóiak és magam nevében. Ebben a részben, ahogy mondani szokás „Fején találta a szöget”!
A fürdő nevére ugyanis korábban pályázatot írtak ki, melyet a későbbiekben elvetettek, és Hagymatikum névvel ruházták fel, a város e patinás épületét.
Nem hozták nyilvánosságra kilétét a névadónak, csupán torzszüleményének végtermékét, mely magyar és latin szóból képzett összetett szó, melyet mindenki utálattal fogadott.
Talán ez esetben azt hiányoltam írásából, hogy túl röviden tárgyalta a város lakóira erőltetett semmitmondó Hagymatikum nevet, és az ezzel összefüggő kreatívok Hagymanó, Hagymamma kreációit.
Igaza van: „A hagyma, és annak szaga szöges ellentétben áll mindazzal, amit az ember egy fürdőtől elvár!

Írásának befejezésében hangot adott annak: „Távolról érkeztek potenciális vendégként, és csalódottan távoztak Makóról, ahol nem túl jól kitalált fürdőt építettek, és az erőforrásokat gigantikus tetőszerkezet építésére fordították.
Nyugodt lelkiismerettel írhatom e megállapításra: Makó 80% elégedett, és büszke a város új fürdőjére, egy ellenében, amit ön képvisel.

Valóban nagy ez a fürdő egy huszonháromezer fős kisvárosnak, de vezetői nem is akarják kisajátítani, hanem a kapui nyitva lesznek mindig az egész ország, és a külföldi fürdeni vágyók előtt.

Tisztelt Földes András Úr!

Köszönöm a Makóiak nevében, hogy eljött városunk fürdőjébe és megírta mindazt, amit a látottak alapján szíve diktált. Talán írásának egyes részeit bántó kritikának szánta, mégis jót tett vele, ugyanis ha egy új létesítményről mindenki csupa jót ír, gyanússá válik a közönség számára. Viszont, ha a kritikák vitát szítanak, mindenkiben kialakul egy olyan vélemény: „El kell menni, megnézni, hogy valóban mi az igazság, és mi az, ami a kritikusokat egymás ellen hangolta?”
Akarva-akaratlanul, így Ön segítőjévé vált a fürdő reklámhadjáratának, és mint ilyet mindenkor szívesen látjuk abban a fürdőben, ahol, ha csupán kikapcsolódni jön el, minden bizonnyal jól fogja érezni magát.

Örülök annak, hogy írásaink révén megismertük egymást, és a fentiekben írt idézetet ajánlanám önnek is:

„ BÁTRAK VOLTAK, AKIK MERTEK”!

Igen!
Ön is bátor volt, ellene fordult egy város pozitív közvéleményének, és megírta helyenként bántó negatív kritikáját, mellyel el akarta marasztalni a város új létesítményét, amiből végül is nem elmarasztalás lett, hanem segítség, saját akaratán kívül!

A fürdőről annyit még: A távlati tervekben szerepel úszómedence építése, és egyéb látványos fejlesztés, ami valóban VILÁGSZÍNVONALRA fogja emelni e bátor lakosság szűkebb hazájának színhelyét, Makót!
Bozsogi Attila Makó, 2012-01-26