AZ ŐSZ

Sárga falevelek
Lepik el a tájat,
A fák ágairól
Csendben alá szállnak.

Jelezve, hogy elmúlt
S vége van a nyárnak,
A vándormadarak /már/
Régen messze szállnak

Hűvös őszi szél fúj,
Tépdesi a fákat,
Messzire röpíti
Róluk a magvakat.

Ahová leesnek
Otthonra találnak,
Kikelnek tavasszal
És így szaporodnak

A szántóföldeken
Sok ember dolgozik,
A nyárnak termését
Betakarítják itt ,

Szedik a gyökeret
Kukoricát, répát,
Szüretelnek vígan
Dalolva sok nótát.

A szőlő levéből
Készül a finom bor,
Pincékben hordókban
A must lassan kiforr.

Bacchus az áldását
Adja a nedűre,
Aki issza sokszor
Meg is szédül tőle.

Traktorok zajától
Hangosak a szántók,
Trágyázzák a földet
Majd szántják a tarlót.

Vetőgépek sora
Szórja a magvakat,
Vetik a gabonát
Ami kenyeret ad.

Rakják a fokhagymát
Serényen dolgos kezek,
Az esőtől félve
Nagyon igyekeznek.

A gyümölcsösökben
Oltanak, szemzenek,
A vad alanyokra
Nemes rügyet tesznek.

Monília ellen
Permetez a kertész,
Komposztot készítnek
/A/ levél kárba nem vész-

Versenyt fut az ember
Ilyenkor az ősszel,
Nem kímélve magát
Ellene csak így nyer.

Az égbolton lassan
Felhők tornyosulnak,
A Napot takarva
Csendben tovaszállnak.

Megered az eső,
Mintha az ég sírna,
Vizét a szárazföld
Mohón nyeli, issza.

De ha a Nap kisüt
S melegét ontja,
Megkezdődik akkor
A vénasszonyok nyara.

Nyílik a krizantém
Fóliákban védve,
Halottak napján
Temetőknek dísze.

Aki szorgalmas volt
S mindent már elvégzett,
Megjutalmazza azt,
Dúsan a természet.

Megpihen az ember,
A gépek megállnak,
Beköszönt a zord tél,
És vadlibák szállnak.

Makó, 2003. 09. 29.