A TILTOTT GYÜMÖLCS

Elnézem a csillagokat,
És képzetem távolban jár,
Mintha csak énnekem szólna,
A szél hangszerén muzsikál.

A Göncölszekér rúdja int,
S az utat némán mutatja,
Miközben fent a Galaxist,
Szemem lázasan kutatja.

Elmerengek egymagamban,
S a Tejútrendszert csodálom,
Mindenütt, hol Föld az Éggel
Ölelkezik, csak azt látom.

A világon mindenkinek
Szeretet virága nyílik,
Sokszor észre sem vesszük, hogy
A tarka rét nekünk virít.

Nem értem, hogy ennyi szépet
A természet, hogy alkotott,
S mért vegyített rosszat közé,
Ha egyszer oly sok jót adott?

Talán Isten rossz kedvében
Bosszúságot is okozott,
Megteremtette az embert,
S közben néha gonoszkodott?

Örömét lelte e benne,
Vagy e képen gondolkodott,
Kipróbálja a fő művét,
Bűnt rájuk így szabadított?

Terve bevált, győzött a rossz,
S a tiltott gyümölcs aratott,
Lucifer kígyó képében,
Évára így könnyen hatott.

Ádámot párja rávette,
És az almába harapott,
Tettükön a Mindenható
Először csak jót kacagott.

Majd! Szörnyű haragra gerjedt,
Pedig nagyot ő hibázott,
Elvette az emberektől
A hitet és a csodás álmot.

Az első emberpárt ezért
Kiűzte az Édenkertből,
Szerencsétlenek lettek ők,
Ez maradt meg a nagy tervből.

Aminél borzasztóbb nem lehet,
Aljas gyermeket neveltek,
Káin meggyilkolta Ábelt,
S elbujdosott, így vezekelt.

A bűnnek és az indulatnak
Határt szabni nem lehetett,
Fékevesztett életúthoz
Sok-sok baj ezért vezetett.

A világon azóta is
Jó és a rossz egymást váltják,
Az örök boldogság helyett,
Isten hibájáért ez járt!

Makó 2007. 10. 05.