BOGÁNCS

Bogáncs a leghűségesebb kóbor kutya volt,
S nélkülözött sokat, amíg hozzám vándorolt.
Alázattal önként szolgált sok-sok éven át,
Családtag lett a házunkban, ott talált gazdát.

Szeretett ő mindenkit, ki őt is szerette,
Idegent a házba soha be nem engedte.
Éjjel-nappal őrizte a házat, s udvarát,
Elzavarta kegyetlenül a szomszéd macskát.

Farkcsóválva jött elém, ha haza értem én,
S egy reggelre elszenderült, kimúlt ő szegény!
Hűségéért, ha lehetne, ordót adhatnék,
De a rendjel nem segít, mert elérte a vég!

Kutyahűség ismert dolog tudja mindenki,
De sok asszony, milyen nagyon irigyelheti.
Ha hűségre vágysz Te, akkor tarts egy szép kutyát,
/Hogy/ miért hűtlen legtöbb asszony, – nem tudjuk okát!

Ha hűtlen lesz feleséged, az egy nyílt titok,
Rajtad az nevet legjobban, kivel becsapott!
Kivert kutya lesz a sorsod, kóborolhatsz hát,
/Ha/ hűségre vágysz, mindig mondtam, – tarts egy jó kutyát!

Makó 1998. 02. 19.