EGY SZŐKE ASSZONY VOLT

Egy szőke asszony volt,
Életemnek álma,
De sokat eljártam,
Egykor én hozzája.

Csókolgattam százszor,
De nagyon szerettem,
Boldogabb nem voltam,
Soha életemben.

Virágzott az erdő,
Mikor megismertem,
Dúló zivatar volt,
Mikor elvesztettem.

Könny szökik szemembe,
Mikor Rá gondolok,
Drága szőke asszony,
Akkor voltam boldog.

Nem felejtem el én,
Azt a szőke asszonyt,
Lelkem zivatara,
Fájó emléket ont.

Rá gondolok százszor,
Vagy talán ezerszer,
Azt kívánom tőle,
Szeressen még egyszer!

Makó, 1998. 08 02.